Megosztás

Az izraeli kormány elsöprő többséggel, 22:3 arányban (22-3, Roni Bar-On, Ze'ev Boim és Daniel Friedmann miniszterek kivételével) jóváhagyta a Hezbollah-val kötendő fogolycsere egyezményt, amelynek értelmében a két elrabolt tartalékos katona, Eldad Regev és Ehud Goldwasser két évi fogság után visszakerülhet Izraelbe. Annak ellenére, hogy Izrael belső (Sin Béth) és külső biztonságáért (MOSZAD) felelős szervek főnökei az egyezmény végrehajtása következtében a fokozódó biztonsági kockázat miatt elutasították az egyezményt.
Az örömbe azonban üröm is vegyül, hiszen a hírszerzői jelentések arra engednek következtetni, hogy a két katona már nincs az élők sorában. A kormány – a megállapodás szerint - jelentést kap az eltűnt navigátor, Ron Arad sorsáról is, és visszakerülnek Izraelbe a második libanoni háborúban elesett zsidó katonák földi maradványai is. Ennek azonban súlyos ára van. Izrael cserébe elengedi Samir Kuntart, és négy másik " libanoni terroristát," valamint tucatnyi más terrorista holttestét, közte nyolc Hezbollah tag földi maradványait is. Izrael egyben vállalja, hogy információkat szolgáltat a négy, rejtélyes módon eltűnt iráni diplomata sorsáról Ban Ki-moon-nak, az ENSZ főtitkárának. A megállapodás végrehajtását követő egy hónap elteltével Izrael bebörtönzött palesztinokat enged szabadon. Számuk és névsoruk meghatározása azonban kizárólagosan a zsidó állam hatáskörébe tartozik. Izrael megismétli és megerősíti, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy az 1986-ban Libanon felett lezuhant Ron Arad sorsára végre fény derülhessen és folytatja erőfeszítéseit a HAMASZ által a Gázai-övezetben fogva tartott Gilad Schalit szabadon engedéséért.
A megállapodás hírét vegyesen fogadták nemcsak parlamenti képviselők, politikusok körében, de általában az izraeli közvéleményben. Az egyezmény egyértelműen pozitív üzenete, hogy Izrael a katonáit még fogságba kerülésük esetén sem hagyja magára és mindent elkövet annak érdekében, hogy elvesztett szabadságukat visszanyerjék. E mellett azonban sokan aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy Izrael szabadon engedi azt a Samír Kuntart, aki mára az Izrael ellenes terror egyik szimbólumává nőtte ki magát. A többszörös életfogytiglanra ítélt, elvetemült gyerekgyilkos négy másik terrorista kíséretében 1979-ben április 21.-én Nahariján hatolt be Danny és Smadar Haran, valamint lányaik, a két éves Yael és a négy hónapos Einat otthonába. Főbe lőtte Danny-t, az apát. Még élt, amikor a tenger vizébe fojtotta. A négy hónapos csecsemő, Einat koponyáját puskatussal verte szét a kegyelmet nem ismerő gyilkos. Szmadar, a gyermekek anyjának sikerült ugyan elrejtőznie a két éves kislánnyal. Amikor azonban megpróbálta csitítani és a száját befogta, a kislány megfulladt. Kuntar megbánást a tárgyaláson nem tanúsított és jelezte: ha szabad lábra kerül, ott folytatja ahol abbahagyta. Mindent megtesz Izrael elpusztításáért.

Samir Kuntar története:

A bírálók egy része emellett kifogásolta, hogy Izrael élő terroristákat is elenged valószínűsíthetően katonák holtestéért. Álláspontjuk szerint élőket-életért és holtakat-holtakért lenne szabad csak kicserélni. A mostani megállapodás nem kívánt üzenetet hordozhat, amely veszélyeztetheti a fogságba esendő katonák életét. Egyébként Eldad Regev és Ehud Goldwasser is élt, amikor elfogták, ám azóta nem mutattak életjelet. A Likud képviselője Juval Steinitz egyenesen katasztrófának tekinti az egyezményt. Addig nem lett volna szabad megállapodni, ameddig nincsenek szilárd bizonyítékok arról, hogy a két katona életben van-e. Álláspontja szerint holttestekért nem lett volna szabad egyezményt kötni. E megállapodás megkötése ugyanis arra ösztönöheti a fogva tartókat, hogy megtagadják az információt a rabokról és nem ösztönzi őket az életben tartás, ha halottként is megkapják, amit kérnek érte. Ez veszélybe sodorhatja Gilád Schalit életét is.
A megállapodás legnagyobb veszélye azonban, hogy egyiptomi sajtójelentések szerint a Hamasz 1000 izraeli börtönben lévő terroristát kér cserébe Schalit elengedéséért. A legtöbbjük elítélt gyilkos, közte azok, akik 30 embert gyilkoltak meg 2002 március 27.-én a Netanjai Park Hotelben Peszach Széder-estéjén. Az arab média szerint az elmúlt évek öngyilkos merényleteinek értelmi szerzői is a listán szerepelnek. Ha sikerül az egyezményt megkötni, Schalit ugyan szabad lábra kerül, ám a cserében szabaduló tömeggyilkosok miatt Izrael emberségéért várhatóan súlyos árat fizet majd emberéletben.

Meír rabbi másként döntött

A csaknem 2,000 év száműzetése alatt a zsidó nép életszeretetét a váltságdíjra törekvők mindig is kihasználták. Rabbinikus irodalom is behatóan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen feltételek mellett szabadíthatók ki a fogságba kerülők. Évszázadokon át zsidók tömege esett fogságba és számtalanszor fizettek értük magas összegű váltságdíjat, kihasználva a zsidókat, akik mindent elkövettek, hogy rabságba esett társaikon segítsenek. Egyszer egy német hűbér úr Rudolph elfogatta Meír rabbit Rotenbergből és óriási váltságdíjat követelt érte. A bebörtönzött rabbi a cellájából adott ki döntvényt és megtiltotta tanítványainak, hogy e váltságdíjat kifizessék érte. Bár a zsidó jog a közösséget kötelezte, hogy Meír rabbit minden áron kiszabadítsa, ám a rabbi tudta, hogy amennyiben most érte fizetnek, a zsidó közösségben vége-hossza nem lesz a rablásoknak és a követelt váltságdíjaknak. A rabbi hét évi raboskodást követően a börtönben halt meg és a börtön udvarán temették el.

Kuntar áldozatainak temetése (korabeli felvétel, héberül):