|
A Blog egy szabad fórum. Az itt megjelent írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
DIALÓGUS (A TÓRÁTÓL VALÓ ELTÉRÉS VESZÉLYEIRŐL)
Szerző: Polgár Ernő
0000-00-00
 Miközben beszélni kezdtem (A sávuoti éjszakai tanulás keretében) a zsidó Marxról, a zsidó Freudról és a zsidó Einsteinről, akik a Tórától más-más módon és mértékben távolodtak el, s szakmájukban paradigmaváltókká váltak, peregni kezdtek egy történet képei Budapestről, az Újlipótvárosból, ahol élek, az 1990-es évek legelejéről.
A fogorvos jól öltözött, idős úr. Ízlésesen berendezett nappalijában kinyitja az ablakot. Beszűrődik az utcazaj, becsapja, a rádióhoz megy, és bekapcsolja. Csajkovszkij b-moll zongoraversenye szól. Leül a fotelba, szivart vesz elő a dobozból, és rágyújt.
Valaki csönget.
FOGORVOS (bentről kiált) Ma már nem rendelek!
NŐ (kintről hangosan) Tudok olvasni!
FOGORVOS Akkor holnap jöjjön! Késő este van. Nincs órája?!
NŐ Nem jövök holnap! Engedjen be!
FOGORVOS Ha nem megy el, rendőrt hívok!
NŐ Hívjon! (sziszegve) Még Ő fenyegetőzik!
FOGORVOS Tessék?
NŐ (szelídebben) Szeretnék bemenni.
FOGORVOS Az asszisztensnőm már hazament.
NŐ Nem akarok fogat tömetni. Beszélni szeretnék magával!
FOGORVOS (kinyitja az ajtót, ötven év körüli hölgy áll a küszöbön) Tessék!
NŐ Na végre!
FOGORVOS Jó estét! Nem ezt akarta mondani?
NŐ Nem. Akárkinek csak úgy nem köszönök.
FOGORVOS (bevezeti a látogatót a nappaliba) Orvos vagyok, hozzászoktam, hogy a legváratlanabb pillanatokban zavarnak. De hogy ne is köszönjenek! S hogy be se mutatkozzanak, ez sok!
NŐ Ki mondta magának azt, hogy nem mutatkozom be?
FOGORVOS Valóban nem mondta. (Hellyel kínálja) Leül?… Nos? Akkor tehát kihez volna szerencsém?
NŐ Mary Rose vagyok. Amerikai újságíró.
FOGORVOS Nem mondja?
NŐ Kéri az igazolványomat?
FOGORVOS Nem vagyok útlevélellenőr! Viszont az roppant mód érdekelne, hogy ha ön amerikai, miképp lehetséges, hogy ilyen kiválóan beszél magyarul?
NŐ Úgy lehetséges, tisztelt uram, hogy magyar származású vagyok. S nem felejtettem el az anyanyelvemet. Tetszik érteni?
FOGORVOS Majdnem mindenki magyar származású.
NŐ Térjünk a tárgyra. A második világháború a témám.
FOGORVOS Nem markolt egy kicsit nagyot, hölgyem?
NŐ Nem. Mert engem csupán egy részlet érdekel, báró úr, amiről a történelemkönyvek nem tesznek említést.
FOGORVOS (meglepődik) Ma már nincsenek bárók! És mégis mi lenne az, ami Önt foglalkoztatja?
NŐ Sztójay Döme a deportáló miniszterelnök és gazdasági csúcsminisztere, a hitvalló katolikusnak ismert Imrédy Béla vajon tudtak-e arról, hogy négyezer magyar keresztény nŐt toboroztak és szállítottak tábori bordélyokba?
FOGORVOS (mérgesen ugrik fel a helyéről) Miért tŐlem kérdezi?
NŐ Ártatlan utcalányokat szállítottak el. A terézvárosi Clotilde Szalon összes kurváját elvitték.
FOGORVOS (idegesen járkál, harapdálja az ajkát, s kifakad) Nem tudok válaszolni a kérdéseire.
NŐ Maga volt a Clotilde Szalon fogorvosa.
FOGORVOS Elég! Hagyja abba! Nem válaszolok a kérdéseire. Nem hívtam ide magát. Azonnal hagyja el a lakásomat!
NŐ Madame Clotilde zsidó nőket bújtatott bordélyházban.
FOGORVOS (ordít) Fejezze be, kérem! És távozzon!
NŐ A kurvákkal együtt a szalonban bújtatott Rózsa lányokat is deportálták. Erről sem tudott?
FOGORVOS (elsápad) Tudtam… (Hirtelen sírva fakad) A feleségemről és a kicsi Máriáról van szó… (Erőtlenül a rekamiéra esik, a rosszulléttől fuldokolva kérdezi) Most boldog?… Menjen el!
NŐ (kiszalad a nappaliból, s egy pohár vízzel a kezében jön vissza) Igya meg!
FOGORVOS Mi ez?
NŐ Víz.
FOGORVOS Öntsön hozzá whiskyt!
NŐ (tölt az asztalkán álló üvegből) Tessék.
FOGORVOS Köszönöm.
NŐ A felesége nincs itthon?
FOGORVOS Tévedésből a feleségemet is elvitték.
NŐ És nem jött vissza?
FOGORVOS Nem.
NŐ És nem nősült meg újra?
FOGORVOS Nem… De most már tényleg fejezze be, kérem!
NŐ Bocsásson meg!
Hosszú csend után
NŐ Értem.
Feláll, a férfit figyelve, a falról levesz egy fényképet. Magához öleli, de amikor az orvos hátranéz, megijed, s leejti.
NŐ Bocsánat!
FOGORVOS (dühösen) Mit művel?
NŐ Véletlen volt. Bocsánatot kérek!
FOGORVOS Tudja, ki van a képen?
NŐ Tudom.
FOGORVOS (megdöbben) Honnan tudja? (Kis szünet után) Ki küldte magát ide? Kicsoda maga voltaképpen?
NŐ Ne izgassa fel magát! Kímélnie kell a szívét. Az orvosok magának ezt már gyermekkorában megmondták.
FOGORVOS Ezt is tudja?
NŐ "Kicsoda maga?" Ezt akarta kérdezni, ugye?
FOGORVOS Ezt… (Lehajol és felveszi a bekeretezett képet) A kislányom fényképe.
NŐ Kislánya?! Klára huszonnégy éves volt, Mária pedig tizennégy. Csak nem azt akarja mondani, hogy a felesége tízéves korában szült? Ez még Afrikában se divat!
FOGORVOS Jó… nem az én lányom volt, igaz! De az ember nemcsak a vér szerinti gyermekét tekintheti sajátjának!
NŐ Bocsásson meg!
FOGORVOS Én voltam az apja… Tízéves volt, amikor a szülei autóbalesetben meghaltak. A kislány volt a mindenünk.
NŐ Akkor miért? (A sírással erőlködve) Akkor miért küldte a halálba őket?
FOGORVOS (kiabálva) Nem vagyok bűnös! (Fuldokolva) Szerencsétlen vagyok. Érti? Egy szerencsétlen!
NŐ Miért küldte őket Madame Clotilde nyilvánosházába?
FOGORVOS Az évszázad ötletének tartottam. Zsidó nőket kuplerájban elbújtatni! (Iszik) Madame Clotilde régi ismerősöm volt, s vele együtt kezdtük előkészíteni elbújtatásukat… S amikor egyre ijesztőbb lett a pesti zsidók helyzete, valóban búvóhellyé vált a Clotilde Szalon. (Maga elé mered) Klára ugrándozott örömében, ha örömnek nevezhetem az életben maradás akkor egyetlennek vélt lehetőségét.
NŐ S akkor mivel magyarázza, hogy Prónay különítményesei, SS-katonák kíséretében megjelentek a szalonban, és egyenesen a Rózsa lányok szobájának titkos bejáratához siettek?
FOGORVOS (megdöbbenve) Micsoda?!
NŐ Belökték az ajtót. A lányokat rugdosva terelték a bárba. "Kik ezek?" - kiabáltak. "Ó, ezek igen finom úri kurvák, kérem!" - felelte a takarítónő.
FOGORVOS (maga elé motyogva) Egy hét alatt őszültem bele az egészbe. A frontszolgálatot is talán azért éltem túl, mert valójában nem akartam élni… Később hazatérve jó ideig aztán be sem tudtam menni a szobáikba. Most is csak akkor megyek be, ha a takarítónő behív valami ürüggyel.
NŐ (csodálkozva) Takaríttatja a szobáikat?
FOGORVOS Takaríttatom. Bemehet. Megnézheti.
NŐ (kinyitja az egyik ajtót, és ámulattal) Ó!
FOGORVOS Ez a szoba Máriáé. Menjen csak be, nézze meg! (A nŐ belép, a báró folytatja) Úgy hagytam mindent, ahogy volt. Nem nyúltam semmihez. Ha a takarítónő valamit máshová tesz, azonnal visszarakom. (Elfogódottan) Várom haza őket…
NŐ (sírva fakad) Ha várja őket, s ha már itt vannak, miért nem öleli meg őket? (Kezében egy babával kilép a szobából)
FOGORVOS (megdöbben) Miket beszél?
NŐ (zokog) Úgy, ahogy én ölelem az én drága babámat!
FOGORVOS Mária?!
NŐ (sír) Papa! (kis szünet után) Súlyos percek telnek el, s te nem is sejted, hogy ki vagyok?! (A sírástól nehezen szólal meg) Papa!…
FOGORVOS Kicsikém! Máriám!
NŐ A kicsi Mária meghalt… amikor az első német tiszt…
FOGORVOS Nem! Erről nem akarok hallani! (Magához szorítja) Kérlek, erről ne beszélj!
Sokáig mozdulatlanul állnak
NŐ (halkan) Minden el kell mondanom neked. Belehalok, ha nem tehetem.
FOGORVOS (bólint) Figyelek.
NŐ (újra sír) Négy hónapja temettem el a férjem.
FOGORVOS (sóhajt) Ó, csillagom! (Megcsókolja, leülteti, s egy pohár vizet itat vele) Mondj el mindent, kérlek…
NŐ (hallgatás után) Férjem, Dr. Robert Gordon… Szülei Berlinből, Hitler elől menekültek Amerikába. Robert New Yorkban kezdett dolgozni, mint szülész-nőgyógyász. Az európai évek után azonban nem érezte jól magát abban az Európától távoli országban, és jelentkezett katonaorvosnak, hogy visszatérhessen. A partra szálló amerikai egységek jól felszerelt kórházakat alakítottak ki. Magam is Robert betege voltam. Nagyon kedves és jámbor fiú volt. Hívő zsidó. Sokat beszélgettünk a kórházban. Megértettük egymást. Egyszer, jól emlékszem, éppen kiment a sábesz, Ő nagy csokor virággal állított be a sátramba. Zavarban volt, s nagyon körülményesen, de megkérte a kezemet. "Tudod, Robert, hogy én már nem szülhetek neked gyermeket?" "Tudom, drágám - válaszolta -, hiszen én operáltalak" - és először nevettünk, majd sírtunk.
FOGORVOS Klárát is ő kezelte?
NŐ Nem.
FOGORVOS Ő veled volt?
NŐ Nem tudod? Tényleg nem tudod?
FOGORVOS (falfehér arccal) Mit? Úgy hallottam, hogy együtt maradtatok.
NŐ Valóban. Egy ideig. De aztán… ne haragudj, de nem akarok erről beszélni!
FOGORVOS Kérlek! Könyörögve kérlek! Egyszer még utoljára, beszélned kell! (Letérdel elé, s megfogja a kezét) Kérlek! Tudnom kell az igazat. Báruch haSém!
NŐ (kiált) Nem akarom!
FOGORVOS Jeanette, egy hazatért kurtizán azt mondta, hogy Klára beteg lett. Kórházban halt meg. Kérlek, mondd el, mi történt vele?
NŐ A nácik kórházba szállították, de ott…
FOGORVOS Ott? (Biztatja) Nos? Ott?
NŐ A kezelőorvos rájött, hogy…
FOGORVOS Folytasd!
NŐ (kiabál) Nehéz a felfogásod! Arra jött rá, hogy zsidó!
FOGORVOS És? (Csókolgatja a kezét) És?!
NŐ (kiabálva) És! És! Mit és?! Koncentrációs táborba szállították! És!!!
FOGORVOS (könnybe lábadt szemmel) Értem.
NŐ (hosszú csend után) És CIKLON B!
FOGORVOS Tudnom kellett! Ne haragudj!
Sokáig hallgatnak
NŐ (szólal meg) Robert halála után úgy éreztem: megfulladok. Csak azért volt minden szép, mert Robert velem volt.
FOGORVOS Mindent otthagytál?
NŐ Mindent. Hazajöttem.
FOGORVOS Kicsim! Jól tetted.
NŐ S mindaz a szenvedés, amire évtizedekig nem gondoltam, a repülőgépen mind eszembe jutott. A gyermekkor! Klára! Te! A szereteted, amivel elhalmoztál! A háború! A tábori élet! (Sírva fakad) Papa! Minden összekuszálódott bennem! Segíts nekem! Kérlek! (Bocsánatkérően néz) Téged is kezdtelek gyűlölni!
FOGORVOS Most már ne gondolj erre, angyalkám!
NŐ Meg tudsz nekem bocsátani?
FOGORVOS Nem tettél semmit, amit meg kellene bocsátanom!
NŐ Köszönöm, papa! S nem haragszol, hogy a háború után feléd se néztem? (Szünet után) Milyen ember lett belőlem? Egyedül maradok és hozzád menekülök?
FOGORVOS Hazataláltál. Hazajöttél. (Mutatja) Az a szobád. Minden a tiéd. Nézz körül!
NŐ (szipog) Levelet se írtam neked.
FOGORVOS Ne vádold magad! Egy nagyszerű ember mellett, Báruch haSém, a világ másik végén, elfelejtetted, ami veled történt.
NŐ (súgja) Olyan jó hallani a hangod! (Megöleli)
FOGORVOS (nevet) Lehet így évtizedeket fiatalodni?
NŐ Nem értelek.
FOGORVOS Kislánykorodban bújtál így hozzám. De már elfelejtetted.
NŐ (kicsordulnak a könnyei) Azért annyira jó!
A történtek a néhai bárót annyira felkavarják, hogy egész testében remeg. Az ablakhoz siet, kinyitja, és mélyes szívja magába a friss levegőt. Odakint villámlik, dörög az ég, fúj a szél, s zuhogni kezd az eső.
FOGORVOS Van Isten?
NŐ Gorkij írja, ha hiszel, van.
FOGORVOS Sztálin, Rákosi… soroljam? Itt már kevesen hisznek.
NŐ S ráadásul Karl Marx zsidó származású is volt, ahogyan ezt mondani szokás.
FOGORVOS Pech!
NŐ Ügyvéd apja, Heinrich Marx - eredeti nevén Hirschel ha-Levi Marx - egy rabbi és Talmud-tudós fia volt és leszármazottja a híres mainzi rabbinak, Eliézer ha-Levinek, akinek a fia, Jehuda Minz a páduai Talmud-iskolát vezette. Marx anyja, Henrietta Pressborck szintén egy rabbi lánya és híres írástudók és bölcsek leszármazottja volt. A kis Marx a poroszországi Trierben született 1818. május 5-én. A család korántsem volt szegény: Marxék a középosztályhoz tartoztak és társadalmilag is emelkedőben voltak. Mivel egy 1816-os porosz rendelet értelmében magasabb jogi állásokat zsidók nem tölthettek be, az ügyvéd apa áttért a protestáns hitre, és 1824-ben hat gyermekével együtt megkeresztelkedett. Marx 15 éves korában konfirmált, és a fennmaradt jelek szerint egy ideig buzgó keresztény volt. Zsidó nevelésben nem részesült sem otthon, sem máshol, és ezt nem is igyekezett pótolni, a zsidó ügyek sosem érdekelték.
FOGORVOS Kapcsolódási pontja sem volt a zsidósággal?
NŐ Paul Johnson brit történész úgy jellemzi Marxot, mint akinek egyéniségében “egy bizonyos fajta tudós”, nevezetesen a talmudista jellemző vonásai fedezhetőek fel. “Benne is megvolt a hajlam arra, hogy óriási mennyiségű félig megemésztett tudásanyagot gyűjtsön össze, és enciklopédikus műveket tervezzen, amelyek aztán sosem készültek el, ő is mélységesen megvetette a nem tudósokat, s rendkívül magabiztosnak és ingerlékenynek mutatkozott tudóstársaival szemben.” Mi több, folytatja Johnson, “jóformán egész életműve talmudista jellegű, mert lényegében nem más, mint a szakterületen működők munkáinak a kommentálása, bírálata.”
FOGORVOS S tényleg antiszemita volt?
NŐ Sajnos. A legkevésbé sem hízelgő módon írt a zsidókról. Segített megalapozni a “modern”, “korszerű” antiszemitizmus szókincsét, kódjait, toposzait. Fő antiszemita irományait 1844-ben publikálta a nem sok jóval kecsegtető “A zsidókérdéshez” címen. “Zsidókérdés” - ezt a kifejezést egy “nem zsidó zsidó” - Paul Johnson írja - vezette be a modern politikai köznyelvbe. Marx osztozott a hegeliánus balszárny antiszemitizmusában, és úgy vélték, hogy a zsidók “antiszociális természete” vallási eredetű. Nem gondoltak tehát semmi újat (és ahogyan a korábbi - keresztény - korokban, ők is úgy tartották, hogy a probléma a vallás elhagyásával nagyjából megoldódik). Nem úgy Marx, aki tényleg újító volt: ő vezette be az antiszemitizmusok hosszú történetében a modern társadalmi és gazdasági dimenziókat. Azóta is minden antiszemita ebből él. Marx úgy vélte, hogy a zsidók “antiszociális természete” társadalmi és gazdasági eredetű. Rengeteget tett azért, hogy olyan új kifejezések, mint a “‘pénz-zsidó”, “pénzhatalom” és “zsidókérdés” gyökeret verjenek a modern, általa egyszerűen “tudományosnak” nevezett gondolkodásban. Később a zsidók e kollektív megbélyegzését terjesztette ki egy egész társadalmi csoportra, a teljes tulajdonos középosztályra (a burzsoáziára). Marx arra jutott idővel, hogy a társadalomra ártalmas elem, az őt annyira felháborító “pénzhatalom” megtestesítője nem csupán a zsidóság, hanem az egész burzsoázia. De a zsidók voltak a “prototípus” - először ők voltak a célpont, ezt “extrapolálta” Marx egy nagyobb halmazra is, a középosztályra. Később, a lenini, majd sztálini kommunista rendszerben is keményen üldözték a kommunisták a zsidóságot. Paul Johnson hosszasan tárgyalja azt az összefonódást, ami a “nem zsidó zsidó” Marx rendszere, a marxizmus antiszemitizmusa és a bolsevisták zsidóellenessége között létezik. És mivel Marx egész társadalmi kategóriákat nyilvánított osztályellenségnek, könnyű volt ezt a zsidókra is alkalmazni. Amikor Lenin “kizsákmányolókról és spekulánsokról” beszélt, akkor mindig az évszázados orosz zsidóellenességet akarta ébren tartani a köztudatban.
FOGORVOS Legalább Szolzsenyicin megírta: mi történt a Gulágon.
NŐ Ó, Teremtő Örökkévaló? Mi végre volt mindez? Sztálin élete utolsó éveiben sokat sétálgatott kertjében, ahová hatalmas Sztálin szobrokat emeltetett: közöttük sétált és sírt.
FOGORVOS Bánatában?
NŐ Nem. Őrületében.
Az összes hozzászólás megtekintése (19)
Kérjük a hozzászólókat, hogy csak az adott témához szóljanak hozzá!
A hozzászólások csak adminisztrátori moderálás után jelennek meg.
Szóljon hozzá!
Témához kapcsolódó anyagok:
Cimkék:
Holokauszt |
Kedves P.Ernő! Csak nem a sakkmesterképző édesapához vagyon szerencsénk Önben?