Izrael: A dupla győzelemIzraelnek előreláthatóan jobboldali kormánya lesz
Szerző: Hesch

2009-02-16

Mindkét párt győztesnek nyilvánította magát a február 10.-i izraeli parlamenti választásokon. Bár Simon Peresz köztársasági elnök csak február 18.-a után adhat ki kormányalakítási megbízást, a két nagy párt vezetője, Livni és Netanjahu már a választás éjszakáján megkezdte koalíciós tárgyalásait. A szavazáson a jelenlegi állás szerint a Kadima egy mandátumos, pengevékonyságú többséggel győzött, bár a még össze nem számolt 150 ezer szavazat ezt a képet még tovább árnyalhatja. A katonák voksai a múltban a jobboldal felé hajlottak, így valószínű: a két nagy párt fej-fej mellett végez majd.


Az izraeli polgárok politikai aktivitása a 2006-os választásokhoz képest nőtt, a voksolásra jogosultaknak azonban még így is csak 65,2%-a jelent meg az urnáknál. Bár a szavazatok 99,7%-nak összeszámlálásánál a Kadima végzett az első helyen, kevéssé valószínű, hogy Simon Peresz Livni külügyminisztert bízza meg a kormányalakítási tárgyalásokkal. Az elnök annak a pártvezérnek nyújtja át a megbízatást, aki a legnagyobb valószínűséggel képes lesz a 18. – izraeli kormány megalakítására. Ehhez Peresznek még meg kell várnia a végső eredményhirdetést február 18.-án. Ekkor kezdi meg előzetes konzultációit a parlamentbe bejutott pártok vezetőivel. Ezután döntheti el csak: kit bíz meg a kormányfői feladattal.


Egyelőre mindkét párt bizakodik. Livni szerint Peresz a választásokon legerősebb párt vezetőjét,
vagyis őt jelöli majd ki. Livni már fel is szólította Netanjahut: ismerje el vereségét és csatlakozzék az általa vezetendő nemzeti egységkormányhoz. Hasonló felhívással fordult a választások igazi nyerteséhez Avigdor Liebermanhoz is. Az egykori moldovai bevándorló pártja, az Israel Beitenu, azaz Izrael a Hazánk párt 15 mandátummal az izraeli politikai paletta harmadik legerősebb pártja lett. Az eredmény azt is tükrözi, hogy a pártnak nemcsak az egy milliós orosz bevándorlók szavazatát sikerült megszereznie, de olyan problémákat és megoldásokat fogalmazott meg, amely az általános zsidó szavazókat is sikerült megszólítania. Még a nagy múltú Munkapártot is sikerült megelőzte, amely történelmének mélypontját éli. Livni Lieberman pragmatizmusában bízik és maga előtt is igyekszik bizonyítani, hogy Lieberman nem igazán jobboldali. Kadima könnyelműen abban bízik, hogy Liebermannal, a Munkapárttal és a vallásos pártokkal sikerül majd
koalíciót építeni. Helyzetét nehezíti, hogy az anticionista, baloldali két arab pártra és az arab többségű kommunisták mandátumaira nem támaszkodhat.



Netanjahu is győztesnek nyilvánította magát. A népszerű Bibi kijelentette: ő lesz Izrael következő miniszterelnöke. Bár a Likudnak nem sikerült a Kadimát megelőznie, a jobboldali pártok többsége mégis egyértelmű. 64-65 mandátummal rendelkeznek szemben a baloldal 56-55 képviselői helyével. Bár Lieberman óvatos és hajlandó mindkét nagy párt ajánlatát meghallgatni, a pártvezető nyilatkozatából mégis egyértelmű: nem kíván a balközép koalíció jobbszéle lenni: ”Igaz, hogy Tzipi Livni meglepetésszerű győzelmet aratott. Ám ami még fontosabb, hogy a jobboldali tábor világos többséget szerzett. Mi jobboldali kormányt akarunk. Ez amit óhajtunk és nem is rejtjük véka alá.” Minden valószínűség szerint ha Netanjahu kormányt alakíthat, azt elsősorban Liebermannak köszönheti.



Pártjának programja is a jobboldaléhoz áll közel. Netanjahuhoz hasonlatosan Lieberman is elveti a Hamasszal kötendő tűzszünetet. A Kadima a választások ellenére intenzív tárgyalásokat folytatott török és / vagy egyiptomi közvetítéssel, hogy Gilád Salit kiengedését kieszközölje. Ám a Hamasz olyan súlyos árat kért a tizedes elengedéséért, hogy a Livni- Barak kettős jobbnak látta a megállapodást a választások utánra időzíteni. A Likud vezetője már korábban jelezte, ha kormányt alakíthat, akkor befejezi a Gázai háborút, amelyet a Kadima- Munkapárt duó félbe hagyott. Lieberman is alapvetőnek tekinti, hogy Izrael terror elleni háborúja folytatódjon. A politikus világossá tette, hogy nem lesz olyan kormány- koalíció tagja, amely megengedi, hogy a Gázai-övezetben a Hamasz uralkodjon. „Elsődleges célom, hogy a Hamaszt megdöntsem.”- nyilatkozta Lieberman. Ebben közös a platform Netanjahuval. Lieberman ugyanakkor az izraeli arabokat is választás elé állítaná: hűségesküre kötelezné őket azt hangoztatva, hogy lojalitás nélkül ne
lehessen számukra állampolgárság.



A választásokra egyébként is a palesztinokhoz fűződő viszony nyomta rá a bélyegét. A balközép kormány az annapoliszi folyamat folytatását ígérte, amely Barack Obama, amerikai elnökké választásával új lendületet kaphatott volna. A Likud álláspontja azonban ebben a kérdésben alapvetően különbözik. Mose Yaalon, egykori vezérkari főnök, a Likud egyik legfontosabb szakértője szerint az összes eddigi békekísérlet kudarcot vallott, így nincs értelme az annapoliszi folyamat folytatásának sem. Abbasznak és a PFSZ-nek előbb valódi intézkedéssel bizonyítania kell, hogy érett a békefolyamatra. A palesztin társadalomnak, amelyet az oslói
években Jasszer Arafat a média, az oktatási rendszer és a mecsetek uszító tevékenysége következtében a zsidógyűlölet hevületében „öngyilkos bombagyárrá” alacsonyított le, a totális átalakítására van szükség. Addig sem a kétoldalú egyeztetéses megállapodás, sem az egyoldalú megállapodások nem hozhatnak eredményt. Ez az álláspont nyilvánvalóan ellentétes az obama-i külpolitikával, amely Mitchell szenátornak Jeruzsálemben állandó hivatalt épít, hogy a lehető leghamarabb eredményeket produkálhasson az izraeli – palesztin fronton. Erre az amerikai politikának már azért is szüksége lehet, mert teljesen valószínűtlen, hogy Afganisztánban,
Pakisztánban, Irakban és Iránban bármiféle előrehaladást tud majd elérni.


Politikai megállapodások azonban – a leendő jobboldali izraeli koalíció szerint - nem teremthetnek békét, mert a palesztin társadalom teljes ideológiai átnevelésére, az oktatási rendszernek és a zsidógyűlöletre tanító hitszónokok, a média és az iskolai tankönyvek alapvető megtisztítására van szükség. Ennek elérésére egy hosszú demokratizáló és modernizáló folyamatra van szükség. A megoldást tehát nem felülről-lefelé, hanem alulról fölfelé lehet elérni. A kormányalakítás azonban még hátra van és addig sok minden történhet.

Az összes hozzászólás megtekintése (0)