Az EMIH holocaust megemlékezései - várjuk az emléket állítók jelentkezését!

Megosztás

Emlékezni, de miért és hogyan?

A holocaust élménye és emléke talán az egyik legmeghatározóbb eleme zsidó identitástudatunknak a mai magyar zsidó közösségben. Gyakorlatilag nincs olyan magyar zsidó család, akinek ne lennének kegyetlenül elpusztított családtagjai, akinek ne lenne kire emlékeznie. A Holocaustra minden évben – és általában egy évben többször is – a legkülönbféle szervezetek, egyesületek, hitközségek emlékeznek, és természetesen vannak állami megemlékezések is különösen azóta, hogy április 16. hivatalos állami ünnepé lett avatva. A megemlékezéseknek több kitüntetett napja is van.
Közvetlen a Holokauszt után, a magyar ortodox rabbik sziván hó 20-át (idén június 23.) tűzték ki a Holokausztban elhunyt mártírok emléknapjául. Így hát, aki nem ismeri hozzátartozói halálozásának pontos napját, az ezen a napon tartja a jorcájt évfordulót.
Nagyon fontos emlékezni. Az emlékezésnek azonban sokféle célja és szerepe lehet. Lehet emlékezni azért, hogy az utókor levonja a jelenkor aktualitásait, és óvakodjon a történelem útvesztőjében ismét hasonlóan végzetes vágányokra keveredni. Lehet azért emlékezni, hogy ezzel a szörnyűségek időfeletti üzenetét deklaráljuk, vagy egyszerűen azért, hogy kegyeletünket letegyük apáink nagyapáink előtt.

Emlékezni és megtartani

Van azonban az emlékezésnek még egy fontos eleme. Ahogyan Eszter könyve (9:28.) írja a purimi történet csodájának megemlékezéséről: „Ezek a napok emlékezetben maradnak és megtartatnak minden nemzedékben és nemzedékben”. Az emlékezés nemcsak a múltról szóló nosztalgia, hanem a múlt jelenbe való átültetése. Az emlékezésnek közvetlen hatása kell hogy legyen a jelenükre. Éppen ezért a zsidó hagyomány szerint, az elmúltakra való emlékezés legnemesebb formája a tanulás. Hagyományos egy halálozási évfordulón, sőt magában a gyászidőszakban az egész judaizmust átfogó, első zsidó jogi és erkölcstani gyűjteményből, a talmudi Misnákból egy-egy passzust tanulmányozni, az elhunyt emlékére. A zsidó misztika szerint a talmudi Misnának külön jelentősége van, hiszen a Misná (משנה) héber szó ugyanazokból a betűkből tevődik össze, mint a N’sámá (נשמה), a lélek.
Szokás továbbá, hogy ilyenkor az elhunyt nevének a kezdőbetűivel kezdődő passzusokat tanulnak, hiszen a kabbala szerint a név is erősen kapcsolódik az ember lelkéhez.

Minden nap egy közösség és egy mártír

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbinátusa az emlékezésnek a legeredetibb és leghagyományosabb formáját honosítja meg. Sziván hó 20-tól (idén június 23.), a magyar ortodox rabbik által megállapított holocaust emlékezési naptól, egészen július 9-ig a magyarországi zsidóság deportálása beszüntetésének napjáig, a héber Álef-Bét sorrendjében haladva, minden nap egy további zsidó közösség és egy a holocaustban elhunyt személy emlékére lesz oktatás egy-egy misna passzusról. A tanulás előtt egy pár szó fog elhangzani az aznapi település és személy történetéről. A tanulás után elhangzik a Kádis, a hagyományos gyászfohász.
Az oktatásra élőben minden este 19.30-kor kerül sor a Keren Or zsinagógában, az EMIH központjában (Károly krt. 20), de az előadás hanganyaga és az aznapi helység illetve mártír emléke minden nap megtalálható lesz az Interneten a www.zsido.com honlapon. Aki teheti, szenteljen naponta egy pár percet, a mártírok emlékére és hallgassa meg az aznapi Misnát.
Az áldozat nevével és életéről illetve tragédiájáról egy 3-4 soros leírással, várjuk azok jelentkezését, akik így szeretnének emléket állítani mártírjaiknak. Telefon: 268-083; Email: emlekezes@hitkozseg.hu; Bp. 1052 Károly krt. 20.

Köves Slomó rabbi
Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség

Témához kapcsolódó anyagok:

Cimkék:
Holokauszt