A midrásban (Kohelet Rábában) található a következő mondat: "Menj, és örvendve edd a kenyeredet, jó szívvel idd a borodat, mert már elfogadta Isten a tetteidet"
Bölcseink ezt a mondatot a jom kippur utáni időre értelmezik. A géri rebbe, a Szfász Emesz felteszi a kérdést: "Mi ez a 'már' ebben a mondatban, hogyan kell ezt értelmezni, talán előre elfogadja, amit még meg sem tettünk?" Meg is válaszolja a következő módon: Jom kippur után a zsidók örülnek, vígadnak, és elkezdenek készülni a nyolc napos örömünnepre, a Szukkotra. Isten pedig előre látja ezt, és annak érdemében, hogy a jövőben ilyen örömmel fogjuk szolgálni Őt (vagyis, hogy ezért kérünk bocsánatot bűneinkért), előre megadja nekünk a kért megbocsátást.
Mit tanulunk mi ebből? Azt, hogy Jom Kippur napján nem csak az fontos, hogy mit csináltunk rosszul, és mit szeretnénk megváltoztatni magunkban, hanem arra kell koncentrálnunk, hogy milyen lehetőségek rejlenek bennünk, és mi mindent tervezünk elérni. Fel kell ismernünk, hogy a jom kippuri engesztelés nem arról szól hogy igyekszünk elkerülni a büntetést, hanem arról, hogy valójában mivé szeretnénk válni.
- Rabbi Felivel Schuster, a Darchei Noam jesiva rabbija alapján
.jpg)
