Elie Wiesel: Kezünkben a válasz

Elie Wiesel, aki a saját bőrén tapasztalta, hová vezet a gyűlölet, fájdalmasan vegyes érzésekkel utazik el Budapestről. És nekünk bele kellett nézni a szemébe, amely oly sokat látott.

Most, első hivatalos útja végén, számos találkozó után milyen benyomása alakult ki Magyarországról? Ön úgy látja, hogy maga mögött hagyta már a múltat?

- Őszintén? Én úgy látom, nem számolt még el a múltjával. Vannak még dolgok, amiket egyáltalán nem értek. Először kaptam Magyarországra hivatalos meghívást, elsősorban a Chabad mozgalom meghívására jöttem, de találkoztam többek között a köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel is. A parlamenti meghallgatás fontos állomás volt, ugyanakkor megmagyarázhatatlan számomra, hogy ha egyszer meghívtak, miért hangozhattak el a jelenlétemben számomra mélyen sértő szavak. Ha ez része a magyar politikai etikettnek, akkor minden okunk megvan az aggodalomra! Ha így lehet viselkedni a magyar parlamentben, akkor milyenek lehetnek a valódi fasiszták? Meg voltam döbbenve, hogy Balog Zoltán, az emberi jogi bizottság elnöke politikus létére képes volt felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy arrogánsan és érzéketlenül nyilatkozzon meg a jelenlétemben a zsidó néppel szemben. Ezt felháborítónak, sértőnek és megbocsáthatatlannak tartom!

Gondolja, hogy létrejöhet olyan jobboldal, amely mentes az antiszemitizmustól és a cigánygyűlölettől?

- Kell, hogy létezzen ilyen! Ha nem lenne, mi értelme lenne a küzdelmünknek? Én azonban hiszek abban, hogy fontos küzdelmet folytatunk. Vannak itt jószándékú, tisz- ­tességes emberek, akikben él a lelkiismeret, akik közül senki nem mondott volna olyasmit, amit ott hallottam. A csütörtök esti rendezvény a Hetek Klubban nagy bátorítást jelentett a számomra, már csak a rengeteg fiatal miatt is, akik részt vettek rajta. Bár igaz, a fasiszták között is sok a fiatal. Láttam a képeket a budapesti holokausztmúzeumban, ami egyébként egy nagyon jó múzeum, ahogy nyilas egyenruhában masíroznak. Még gyerekeket is láttam közöttük egyen­­ruhában, az ő egyenruhájukban! Mit tesznek ezekkel a gyerekekkel? Megmérgezik a lelküket, az erkölcsi érzéküket! Meg­döbbent, hogy ma Magyarországon létezhet fasiszta, illetve neofasiszta párt, létezhet egy antiszemita, rasszista mozgalom, noha mi még itt vagyunk, még élnek túlélők! Nagyon megdöbbentett, amit itt tapasztaltam, erre nem számítottam, éppen a múlt miatt, Magyarország múltja miatt. Az embereknek tudniuk kell, mit jelent a múlt a jelenre nézve. Nagyon aggaszt a magyar társadalom állapota, ha ezt képes csendben megtűrni újra.



Mi lehet az a magyar társadalomban, ami miatt ilyen mélyen tud gyökerezni benne a gyűlölet?

- Mivel nem élek itt, erre sajnos nem tudom a választ. Csak azt tudom mondani, hogy nagyon aggaszt a helyzet, és emiatt nagyon vegyes érzelmekkel térek vissza innen Amerikába.

Mire gondol, mit kellene tenniük az embereknek az antiszemitizmus ellen? Vagy inkább törvényekre lenne szük­ség?

- A törvény megfogalmazását szük­ségszerű lépésnek tartom. Beszéltem Sólyom László köztársasági elnök úrral, találkoztam Bajnai Gor­don miniszterelnök úrral is. Én mindenképpen egy olyan törvény meghozatala mellett vagyok, amely elítélné a holokauszt tagadását, törvénysértésnek, bűncselekménynek minősítené, ahogy történt Németországban vagy Franciaországban. És azután lehetne dolgozni a gyűlöletbeszéd-törvényen, hogy az olyan beszéd, amely erőszakra bujt, törvénysértésnek minősüljön. Ezt el is mondtam előttük. Az elnök úr, aki jogászprofesszor volt, azt hangsúlyozta, hogy egy ilyen törvény megalkotása nem egyszerű. Meg kell hogy mondjam, nem voltam elégedett a válaszával.

Úgy véli, ezek kifogások?

- Igen, ezek szerintem kifogások, amit én nagyon sajnálok, mert egyébként jó benyomást tett rám az elnök úr. De később megtudtam, hogy személyesen ő akadályozta meg, hogy átmenjen a gyűlöletbeszéd törvénye. Nyilván megvan a maga logikája, de ez a logika semmiképpen nem az én logikám. Hiszen amíg nincs ilyen törvény, addig a fasiszták továbbra is pré­­dikálják a gyűlöletet.

Mivel járulhatunk hozzá a helyzet javulásához, mit javasol?

- Hogy legyen magukban több bátorság, legyenek elszántak, mondják azt: „Ez nem mi vagyunk! Mi törvényt akarunk, az emberek törvényt akarnak!" És ha a vezetők ezt maguktól nem is akarnák, az emberek vegyék rá őket, hogy meghozzák ezeket a törvényeket.

Mi az, ami a látogatása során mindezek ellenére reményt adott?

- Nézze, akikkel én személyesen találkoztam az elmúlt negyvennyolc óra alatt, a Chabad zsidó mozgalom tagjai, az újságírók és még sokan, mind nagyon jó emberek. De főleg a csütörtök este nagyon különleges volt. A parlamenti találkozó is jól sikerült egyébként, ezért is sajnálom, hogy az az ember egy olyan témát hozott fel, egy olyan oda nem illő hangot ütött meg, ami árnyékot vetett az egész találkozóra. Abban sem vagyok biztos, hogy a sajtó egyáltalán felfigyelt-e erre, írt-e egyáltalán erről. Mindenesetre a csütörtök esti Hetek Klub egy nagyszerű rendezvény volt. Kiváltképp azért, mert olyan sok fiatal vett rajta részt, és hallhatta mindazt, amiről ott szó esett. Ezt mindenképpen bátorítónak találom. Bízom abban, hogy ők Magyarország, és nem a fasiszták!

Gondolja, hogy inkább egyenesen a fiatalokhoz kellene szólni? Mi az, amit egy tinédzser tehet a rasszizmus ellen?

- A fiataloknak, különösen ha még tinédzserek, először is jó tanárokra van szükségük. A tanárokat kellene képezni, előadásokat, tanfolyamokat szervezni szá- mukra. Fontos, hogy megfelelő ismeretük legyen a múltról, legalább a közelmúltról. A diákok pedig ezután már feltehetik nekik a kérdést: „Mit tesztek a jövőnkkel?" Kérdőre vonhatják a fasisztákat: „Szégyent hoztok az országunkra, bennünket pedig kétség- beejtetek!"

Hogy látja, más kelet-európai országok mit kezdtek ezzel a helyzettel?

- Mindegyikről nem tudok, én Románia helyzetét ismerem. Romániában felállítottak egy nemzetközi bizottságot, amelynek én lettem az elnöke, és a legnevesebb történészeket hívták meg. Intézetet alapítottak Bukarestben az én nevem alatt. A legjobb történészek vettek részt a konferencián, és ha megkésve is, de ott már elérkezett a pillanat, amikor nagyon őszintén szem­­benéztek a múlttal. Volt bátorságuk hozzá, hogy szembenézzenek a teljes igazsággal, bár Romániában is sokáig tagadták, talán még konokabbul, mint a magyarok, de végül szembenéztek a múlt tragikus igazságával. Az az érzésem, hogy a magyarokban is megvan a szándék a szembenézésre, ugyanakkor itt vannak a fasiszták és az antiszemiták, akik ugyan kisebbséget alkotnak, de ennek a kisebbségnek nagy hangja van! Mindenütt felszólalnak, megírják a véleményüket, internetes oldalaik vannak, és amit mondanak, az rendkívül visszataszító.

Ha az Ön példáját nézzük, mindenképpen van lehetőség arra, hogy azok is hallassák a hangjukat, akik ezzel nem értenek egyet. Mondana néhány példát a saját életéből, amikor hatással tudott lenni az eseményekre?

- Obama elnök a hatodik amerikai elnök, aki alatt szolgálom az emlékezés ügyét. Mindegyikkel alkalmam volt személyesen is találkozni, és kérdéseket feltenni nekik, amikre készséggel válaszoltak, még ha a válaszukat nem is találtam mindig kielégítőnek. Amikor Reagan elnök németországi látogatásra volt hivatalos Kohl kancellár meghívására a megbékélés jegyében, éppen egy ünnepségen vettem részt a Fehér Házban. Kiderült, hogy a meghívás részeként Reagan el fog látogatni egy temetőbe a második világháború áldozatainak sírjához, köztük SS katonák sírjához. Bár az ünnepség témája egész más volt, nyilvános kéréssel fordultam Reagan elnök úrhoz, kértem, hogy ne menjen oda, mert véleményem szerint az ő helye nem ott van, hanem az áldozatok sírjánál. Több mint ötven szenátor írta alá ezek után a petíciót Reagannek, aki ugyan végül mégis ellátogatott a bitburgi temetőbe, de a hivatalos programba utólag bekerült egy rövid bergen-belseni látogatás is, Németországban pedig ennek hatására újra előkerült a holokauszt témája, és újabb tisztázásokra került sor. Idén nyáron Obama elnök meghívott, hogy együtt látogassuk meg Buchenwaldot. Engem az utolsó percben kért fel, hogy én legyek a harmadik felszólaló vele és Angela Merkel német kancellárral együtt. Az Air Force One fedélzetén együtt töltöttük az egész napot, ezalatt olvastam át az elnök kairói beszédét is, és rámutattam azokra a pontokra, amelyeket kritikusnak találtam. A beszéd még Buchenwald előtt hangzott el, és én úgy láttam, hogy a látogatás nagy hatással volt az elnökre. Azt gondolom, az elnök megértette, mit kifogásoltam a beszédében. A magyar köztársasági elnöktől is megkérdeztem, hogy miért nem állnak ki a gyűlölet ellen.

Mire számít a közeljövőben Izraellel kapcsolatban?

- Én azt láttam, hogy minden egyes amerikai elnök már a mandátuma elején azt a célt tűzte maga elé, hogy békét teremtsen a Közel-Keleten, és én ezt természetesen nagyon becsülöm bennük. Később aztán rájöttek, hogy ez nem olyan egyszerű. Ez egy rendkívül összetett probléma mind történelmi, mind politikai, mind geopolitikai, mind vallási szempontból; minden szempontból. A legfontosabb a jószándék, és én bízom benne, hogy ez megvan.