2010-02-05

Őszinte pillanatkép a független Izrael első napjairól.

„Hegycsúcsok között kifeszített kötél közepe táján egyensúlyoznak, és erősen fúj a szél. Egy halálos kísérletben játsszák a szerepeket. Egy soha nem próbált műtéthez emelik fel a szikét, amellyel saját húsukba vágnak bele. Senki nem tudja, mi van a bőr alatt, és milyen mélyre hasít majd a penge.”

E kifejező hasonlatokkal érzékelteti Irwin Shaw (1913 – 1984, a híres háborús regény az Oroszlánkölykök (1984) alkotója) az Izraeli riportok című könyv előszavában a kétezer év óta először függetlenné vált Izrael helyzetét. A riport nemcsak e neves brit drámaíró „jelentéseit” tartalmazza, de megtalálható benne a magyar származású Robert Capa (született: Friedmann Endre 1913 - 1954) 94 izraeli fotója is. Ők ketten nem együtt, de egy időben jártak az akkor éppen függetlenné vált országban. Munkájuk végeztével csodálkoztak rá arra, hogy a szövegek és a képek riportjai mennyire összecsengenek és kiegészítik egymást. A kötet 1950-ben jelent meg New Yorkban. Magyarul most először Résch Éva fordításában a Park Könyvkiadó gondozásában olvasható és tekinthető meg.

A szövegek és a fotók közös jellegzetessége, hogy igyekeznek reális, elfogulatlan és őszinte képet „festeni” a függetlenségi háború utáni helyzetről. Ezt a szerzői felfogást nem lehet eléggé hangsúlyozni és kiemelni. Hiszen Izraelről meglehetősen nehéz az elfogulatlanság hangján szólni. E zsebkendőnyi földdarabon hihetetlen drámai konfliktusok zajlanak. És bárki, aki merészeli vállalni a felelősséget, hogy hozzászól ezekhez a problémákhoz, valamiképpen érintetté válik. Az érintettségből könnyen lehet elfogultság, az elfogultság pedig akár hamisításhoz is vezethet.

Pedig az a lelkesültség, amely Izraelt abban az időben áthatotta, elcsábíthatta volna őket. Művészi nagyságukat jelzi, hogy túl tudtak emelkedni ezen és egyszerű őszinte bájjal tudtak bemutatni egy éppen születendő országot. A kötet Jeruzsálemről szóló fejezetében vallásos emberek, események fotói is láthatók, amelynek szereplői, ha még élnek, magukra ismerhetnek vagy leszármazottaik is felismerhetik őket. Miként ez meg is történt a jeruzsálemi újvárosban készített fotoriport esetében, amely felismerhetően jellegzetes Chábád farbrengen, chászid összejövetelek, ahol elmélyülten énekelnek az ottani lubavicsi chászidok. (a képek a 106. és a 107. oldalon találhatók).

A könyv négy részre tagolódik. Az első fejezet központi témája a függetlenség napja, míg a másik három rész két izraeli várost, Tel - Avivot és Jeruzsálemet, valamint egy országrészt, a festői Galileát mutatja be. A helyszínrajzban sajátos módon keverednek a múlt szenvedései és a jövő reménysége. Ezt tükrözi a címlap képe is, amelyen Joshua Friedman látható, aki egy Kárpát-medencei faluban született. 1941 és 1945 között az auschwitzi koncentrációs tábor foglya volt, ahol elvesztette a családját, feleségét és öt gyermekét. A háború után egy izraeli mosávban, szövetkezeti faluban telepedett le, hogy új életet kezdjen. Itt került Capa nagyítólencséje elé.

A riportkönyv hiteles képet tár elénk 1949-ből. Izraelről nem lehet naprakész könyvet írni. Különösen nem hang- és képriportokat. E műfaj lényege a pillanatkép. Ám a szerzők hiteles, őszinte hangja és képvétele követendő példát állít mindazok elé, akik hasonló feladatot vállalnak magukra.

Az összes hozzászólás megtekintése (2)
Az utolsó 100 hozzászólás




Szóljon hozzá!