Isten fel-alá járkál

Kedves Attila.

Az említett történetben szereplő igazak, nem egyszrűen cádikok, hanem a világ legszentjebbjei, akiknek életén az egész világ sorsa múlik. A legenda forrás a Midrás Énekek énekéhez fűzött kommentára (Sir hásirim rábá 5:1.). A pontos szöveg a következő:

„Kezdetben a Sechiná lényege szemmel láthatóan jelen volt ebben a mi szerény kis világunkban. Azonban a Tudás Fája [kozmikus] bűnének nyomán a Sechiná eltávozott a földről és fölemelkedett a mennybe. Később Káin , majd Enos bűne miatt a Sechiná még távolabbra húzódott vissza ettől a világtól, a legközelebbi mennytől a másodikig, majd a harmadik mennyig emelkedve föl. Még ennél is később, az Özönvíz nemzedékének bűnei hatására, a Sechiná a harmadik mennyből a negyedikbe húzódott vissza, majd onnan is tovább. A megnyilatkozott Isteni Dicsfénynek erre a folyamatos visszahúzódására utal annak a bibliai versnek a szóhasználata, amely elmondja, hogy Ádám és Éva „meghallották Isten hangját, amint a kertben „járdogált”. Rabbi Abba meg-jegyzi: „A bibliai vers szóhasználata nem az, hogy járt, hanem az hogy járdogált amely az Isteni dicsfény oda vissza mozgására utal.
A Midrás azzal folytatja a magyarázatot, hogy miután hét nemzedék bűnei-nek következtében az Isteni Dicsfény hét spirituális szinttel feljebb húzódott kezdeti, evilági megnyilvánulásától, született hét cádik, akiknek isteni szolgálata újra visszahúzta az Isteni Dicsfényt ebbe az alant fekvő világba. Ábrahámnak köszönhetően a Sechiná lejjebb ereszkedett a hetedik mennyből a hatodikba, Izsáknak köszönhetően a Sechiná lejjebb ereszkedett a hatodik mennyből az ötödikbe és így tovább – egészen addig, míg Mózes, e cádik-ok közül a hetedik (és „nagy becsben tarttatik minden hetedik” ), le nem vonta újra a Sechiná revelációját ide, ebbe az alant fekvő világba.
Az Isteni legelőször a Szentély-sátorban nyilvánult meg, amint írva is van: „És készítsenek számomra szentélyt, hogy bennük lakozzam!” Lényeges, hogy a bibliai vers utolsó héber szava a várakozással ellentétben nem benne hanem bennük – mivel a Tóra ezzel arra utal, hogy Isten minden egyes emberben ott lakozik.