Köves Slomó

Megosztás

A szülők, a Moszkvában tanult papa és az ugyancsak villamosmérnöki végzettségű mama kezdetben úgy vélik, egy pár hónapos izraeli tanulás végleg ad acta teszi majd a fiuk újsütetű érdeklődését. Az akkor kötött üzlet lényege: az odakinti tájékozódást a pesti Radnóti Miklós Gimnázium követi. Hősünk azonban lázad - és végül győz: az amerikai Pittsburgh jesivájában két év alatt le is érettségizik. Onnantól már nincs akadálya a patinás francia, amerikai, izraeli haszid vallási iskolákban, valamint a frissiben megnyitott pesti jesivában való spirituális töltekezésnek. 24 évesen - pótolva az e területen Magyarországon lévő űrt - leteszi a mohél, vagyis a hivatásos körülmetélő, valamint a szófer, azaz a hivatásos tóramásoló vizsgákat is. Aztán 2003 januárjában médiaeseménnyé lett, hogy a magyar államfő és az egyik izraeli országos főrabbi jelenlétében megtörtént az első magyarországi ortodoxrabbi-avatás a holokauszt óta. A zsidó felekezeteket addig egyesítő Mazsihiszen hangsúlyozottan kívül tevékenykedő ifjú rabbi tavaly májusban már egyházalapítóként is beírja nevét a vallástörténetbe, megalakul az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Statusquo Ante (EMIH), amelynek ő lesz a vezető rabbija.

Már 10 évesen lefutottam a 10 kilométeres gyerekmaratonit, és ma is kocogok hetente” - módosít a könyvmoly egyházfikkal kapcsolatos képen a három éve házasságban élő egyházvezető, aki az egyházi iskolájukban ugyancsak tanító feleségével és gyermekeikkel, Bercivel és Muskival a pesti nagy zsinagóga tőszomszédságában lakik. Ott egyébként - a szombaton is működtetett orgona okán - soha nem vesz részt istentiszteleten.

- Néhányan nemrég újra bedobták: tekintsék a magyar zsidóságot nemzeti kisebbségnek. Hallván ezt, lelkesedett vagy felháborodott?

- Kettős érzéseim vannak. Miközben nem vagyok benne biztos, hogy a kisebbségi önkormányzatok lennének a megfelelő intézmények a magyar zsidóság érdekeinek a képviseletére, egyszerűen az sem igaz, hogy a zsidóság pusztán csak vallás.

- Na jó, akkor most egyetértett, vagy sem?

- Az is zsidó, aki nem vallásos. A zsidóságból nem lehet kitérni. Ugyanakkor a zsidóság nem is csak etnikum, hiszen a zsidóságba be lehet térni. Szóval a fenti kezdeményezést nem írnám alá. De nem is támadnám, mert a sokszínűség híve vagyok.

- Nagy utat járt be eddig az igencsak árnyalt állásfoglalásig. Sikerült közben magyarnak is maradni? Vagy egy rabbinak erre nem is igazán van szüksége?

- Magyarnak születtem, ez a hazám, magyar az anyanyelvem. Itt cseperedtem, itt érzem magam otthon. És ha ez még nem lenne elég ahhoz, hogy ragaszkodjam ehhez az országhoz, hozzátehetem: itt van a leginkább szükség rám, mert sok zsidó él Magyarországon.

- Egy az érzés, más az ismeret. Mennyire jártas a magyar történelemben?

- Egy rabbinak jól kell ismernie a történelmet. Autodidakta módon képeztem magam, és tervezem, hogy doktorálok is történelemből. Itt van a magyar zsidó történelem egy fontos fejezete, az ortodox-neológ szakadás. Lényeges, hogy miért támogatták vagy ellenezték ezt a korabeli ortodox rabbik, és hogy miért Magyarországon történt mindez, és nem a környező országokban.

- A Magyarországon ma ismert más irányzatoktól bizonyos külsőségekben is megkülönbözteti magát. Megszokta már az ezzel kapcsolatos reakciókat?

- Az emberek azt feltételezik, ha valaki ilyenben jár Izraelen kívül, azt nem is tudom, milyen atrocitások érhetik. Nekem azonban csak pozitív tapasztalataim vannak. Például megállítanak az utcán, hogy kedves rabbi úr, ilyen meg olyan zsidó vagyok, hol itt a zsinagóga? Vagy egy izraeli turista héberül szólít meg.

- Ne mondja már, hogy a pesti utcán csak zsidókkal találkozik!?

- Egy ijesztő élményem akadt. Egyszer egy Hősök terei gyűlés közelében haladva belekeveredtem a tömegbe, ahol nem voltam szívesen látott vendég. De inzultusra ott sem került sor.

- Javasoljuk elkerülni még például az MTK-Újpest-meccseket is! Ennyire szerencsésen elkerülve a bajt, azt kell higgyük, bele sem szerethetett volna egy nem zsidó leányba...

- Egy hosszú távú kapcsolat esetén a külsőségeken és a testi vonzalmon túl legalább annyira fontos a hasonló értékrend. Nekem természetes volt, hogy a feleségem vallásos zsidó lesz. Szóba sem jöhetett, hogy valaki másba beleszeressek. Persze tudni kell, hogy e tekintetben elég konzervatív vagyok, és a házasság előtti nemi érintkezés fel sem merült.

- Most viszont már önnek is van két gyermeke. Mit tart az abortuszról?

- Szigorúan tartom magam a vallási előírásokhoz. A zsidóság is elutasítja az abortuszt, bár nem tekinti gyilkosságnak, mint a katolikusok. Mózes második könyvében van említés erről: ha valaki összevész valakivel, megüti annak feleségét, és az asszony meghal, az gyilkosság. Ha az asszony emiatt csak elvetél, kártérítést kell fizetni, a magzat halála azonban nem gyilkosság.

- Szemléletes példa. Nem tudjuk, a magyarországi vallásos zsidóság körében mennyire van - akár e tekintetben - egyetértés, mi csak azt látjuk, önt kevéssé fogadják be. De ön is harcosan szembehelyezkedik a neológ főrabbikkal, a Mazsihisszel...

- Ez túlzás. Volt persze, amiben másképpen gondolkodtunk. Itt van például az Országos Rabbiképzővel kapcsolatos véleménykülönbség, amiben lehetséges, hogy benne van az én hibám is. Talán rosszul fogalmaztam egy levelemben, és a neológ rabbikar úgy vélte, degradálom az intézményt. Pedig csak azt akartam mondani, hogy a szóban forgó időszakban nem volt ortodox rabbiképzés Magyarországon. Ezt aztán félreértették.

- Pech. Az viszont egyértelmű, hogy a Dohány utcai zsinagógába be sem teszi a lábát...

- Sok itteni zsinagógában jártam már, de ahol orgona van, így a Dohány utcaiban is, ott nem veszek részt istentiszteleten. Mert az orgona használata szombaton tilos.

- Van más modernizációs probléma is. Mit szólt, hogy már Budapesten is van női rabbi?

- A hagyományőrző zsidóság - szemérmességi okokból - elutasítja, hogy nő legyen egy közösség rabbija. Így is van rabbinő, hiszen az a rabbi felesége, aki a nőket tanítja.

- Az inkább rabbiné - de hát ez inkább grammatika, mint teológia. Viszont ha már család: mit tenne, ha gyerekei egyszer ugyanúgy lázadnának, ahogy valamikor ön? Persze visszafelé: elutasítanák a szigorú vallási előírásokat, a megkülönböztető külsőségeket?

- Remélem, erre nem fog sor kerülni. De biztos, hogy kevésbé vagyok liberális és nyitott, mint a szüleim. Én erős vallásos neveltetést adok a gyerekeimnek. Nálunk még az esti mese is Noéról vagy Ábrahámról szól...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

OLVASÓI LEVÉL:

Köves Slomó-portré

December 25-én a tévéhíradókat néztem. Mindenütt a karácsonyi szertartások összeállításával kezdődött a hírműsor. Az összeállítások végén pedig ott volt a Nyugati téri hanukagyertya-gyújtás is. Holokauszt-túlélők gyermekeként különösen felemelő és reménykeltő érzés volt azt látni, hogy a _zsidótéma_ végre nem a holokauszttal vagy az antiszemitizmussal kapcsolatban kerül szóba a médiában. Ha valamiben, akkor ebben tér el az elmúlt ötven év _státuszkvójától_ az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante). A Köves Slomó vezető rabbival készült riport (HVG, 2005. december 3.) jól jellemezte azt az új generációt, amely a gyökerekhez visszanyúlva a legnyitottabb eszközökkel egy új közösség építésére vágyik. Közösségünk ebben teljes mértékben azonosul a történelmi statusquo-irányzattal és a chábád lubavicsiakkal egyaránt. Az EMIH és a lubavicsiak rabbijai valóban mélyen vallásos életet élnek, de küldetésüket a vallás és a hagyományok megismertetésében és nem ráerőltetésében látják. Lehet, hogy egy külföldi statusquo-unoka szemével másképp tükröződnek a dolgok, de az az érzésem, a mai magyar zsidóságnak a legfőbb kérdése a jövő építése, és nem a jogfolytonosságról szóló viták.

GUTFREUND JUDIT

EMIH EGYSÉGES MAGYARORSZÁGI IZRAELITA HITKÖZSÉG (BUDAPEST)

http://archivum.hvg.hu/article/200609Postaolvasoilevel2186KovesSlomoportre.aspx

OLVASÓI LEVÉL:

Köves Slomó-portré

A főrabbival folytatott beszélgetés (HVG, 2005. december 3.) során sok szó esik a magyarországi status quo zsidó vallási mozgalom felújításáról. Én unokája vagyok a Trianon előtti magyarországi status quo irányzat egyik vezető főrabbijának, rokonom volt továbbá a Rumbach-templomi Fischer főrabbi (HVG, 2005. október 29.), magam pedig budapesti ortodox család sarja vagyok. Jól ismerem tehát a három vallási ág árnyalatait, s nem kevésbé jól a lubavitchi chabad mozgalmat, aminek elveit és egész világot átfogó tevékenységét értékelem és becsülöm. Meglepőnek tartom azonban, hogy e mozgalom önmagát a status quo ágazattal akarja azonosítani, és jogfolytonosságot hangsúlyozva, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek még a címéhez is hozzáteszi az 1887-es dátumot. A lubavitchi mozgalomhoz tartozók még az ortodox ágazatnál is szélsőségesebben betartják és másokkal is betartatni akarják vallásuk törvényeit - és ezért érthetetlen (és számomra elfogadhatatlan) e mozgalom törekvése, hogy Magyarországon mint status quo irányzat legyen elismerve.

SHLOMO STERN

(JERUZSÁLEM, IZRAEL) 

http://archivum.hvg.hu/article/20055152Postaolvasoilevel2186KovesSlomoportre.aspx

Témához kapcsolódó anyagok:

Cimkék:
Köves Slomó; Statusquo; Emih