2009-06-03

Obelander Báruch – Köves Slomó: Zsidó jog és etika. Kiadja az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Budapest. 2009. 144 p.

Dr. Szathmáry Béla bíró recenziója
Megjelent: Zempléni Múzsa, 2009. tavaszi számában 90-93. old

A 2009. év egy újabb tanulmánykötettel köszöntött be az Egységes Magyarországi Hitközség életébe. Obelander Báruch és Köves Slomó rabbik által írt és szerkesztett mű a „Tanulmányok modern társadalmi kérdésekben” alcímet viseli. Összesen 15, korábban már különböző folyó-iratokban megjelent tanulmány, illetve rabbinikus állásfoglalás keretében tekinti át korunk társadalmi problémáira adható válaszokat a zsidó jog és etika szabályaihoz és hagyományai-hoz hűen ragaszkodó zsidóság számára, jól észrevehető tematikus csoportosításban.

A tanulmánykötet illeszkedik a 2003-ban indított Zsidó Tudományok Szabadegyetem temati-kájához és addig megjelentetett 5 tankönyvéhez. Mindezek célja az, hogy a hagyományaitól elszakadt, vagy a tudományok magas szintű ismereteinek elsajátítására lehetőséget nem kapott zsidó ifjak és kevésbé fiatalok autentikus formában megismerkedhessenek a zsidó gondolko-dással és elsajátíthassák a helyes viselkedés szabályait. Ez a törekvés a mai, értékeit folyama-tosan vesztő, erkölcsi alapokat nélkülöző, sokszor már szabályok szerint sem élő anarchikus, a bűnözés és terrorizmus uralta világban dicséretes és támogatandó vállalkozás. A könyv nem csak a vallásos zsidóságnak szól, hanem célközönségnek tekinti a nem vallásos zsidókat és a nem zsidókat is. Célja annak bemutatása, hogy a vallási törvények szerint élő zsidóság hasz-nos, értékeket továbbörökítő, integráns része az európai és benne a magyar kultúrának, tehát nem ellenség, nem ellenfél, hanem felebarát a szó legáltalánosabb, de egyben legátfogóbb értelmében. E vallási és kultúrközösség megértését évezredek óta nehezíti, hogy vallási törvé-nyeit, de a mindennapok viselkedési formáit előíró magatartási szabályait (háláchá) nem az európai befogadó népek nyelvén írták, s e nyelveken sem állt és sajnos ma sem áll rendelke-zésünkre teljes körű hiteles fordítás. Így a Talmudot, de a Sulchán Áruch-ot is egyfajta misz-tikus köd burkolja be, amelyet csak néha oszlat el egy-egy jó szándékú töredékes fordítás, de előfordult, hogy a fordító nem megismertetni, hanem szembefordítani akarta a zsidót a nem zsidóval. A helyes és valamennyiünk által óhajtott cél érdekében a most közzétett tanulmá-nyok szerzői, egyben a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének oktatói, az angol nyelvű Talmud fordítás és kommentár példáján felbuzdulva protestáns fordítókkal együttműködve (akik a Talmud Misna részét fordítják) lépésről lépésre haladva fordítják magyarra ezt a ha-talmas művet.

Addig is, amíg ez elkészül, de azt követően is a héber nyelvet nem ismerő és a zsidó tudomá-nyokban nem jártas érdeklődők számára szükséges a legfontosabb szabályok megismertetése és magyarázata, különösen akkor, amikor a mindennapok által felvetett lényeges kérdésekben nem minden esetben kapunk az állami, világi jogalkalmazóktól sem pontos, egyértelmű eliga-zítást. Így több tanulmány is foglalkozik a zsidó identitással, ezen belül a gyász és a kádis szabályaival a nem zsidó szülőkkel kapcsolatosan, a magyar zsidóság nemzeti kisebbségi vagy vallási közösség jellegével, az egységes szervezetbe tömörítésének, képviseletének 19. századtól máig aktuális problémáival, hitet téve a sokszínűség mellett, és az egységesítő tö-rekvések ellen foglalva állást. A kötet ezen részét vélhetően nagy vita fogja kísérni a zsidóság eltérő irányzatainak képviselői részéről, amely reménység szerint nem a különbségeket, ha-nem az összetartozáshoz elengedhetetlenül szükséges hasonlóságokat fogja kiemelni és rögzí-teni.

A tanulmányok másik nagy csoportja a sterilizáció, a fogamzásgátlás, a humángenetika fejlő-dése által felvetett kérdések, továbbá a szervátültetés, a mesterséges megtermékenyítés, az orvosi műhibák, a kábítószerfogyasztás eseteivel foglalkozik. A tanulmánykötet egyértelművé teszi olvasói számára, hogy a Biblia és a zsidó jog fontosnak tartja az embernek adott legelső parancsot: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet” (1Mózes 1,28). Így tilos a kasztráció, ezért a szerzők elutasítják a művi meddővé tételt mind a férfiak, mind a nők eseté-ben, ha az nem kifejezetten egészségügyi célból történik, így alapos kétségeket fogalmaznak meg az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV.tv.) meglehetősen liberális, a 18. életév betöl-tését követően erre lehetőséget adó szabályozásával szemben. Ugyancsak az első parancsolat végrehajthatósága jegyében utasítják el a reprodukciós eljárás kiterjesztését az egyedülálló nőkre. E körben hangsúlyozzák a család fontosságát és szerepét az isteni rendelések megtartá-sában, hiszen a gyermekáldással teljesedik ki a házasság, az egy testté válás a közös gyermek nemzésével válik lehetségessé. S bár a rabbinikus irodalom nagy részletességgel foglalkozik a fogamzásgátlás megengedett formáival, a fogamzásgátlás bár önmagában nem tiltott, de nem is ajánlott, mert az is akadályozza a hivatkozott parancsolat teljesítését. Részletesen elemzik a szerzők a humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól szóló jogszabály (2008. évi XXI.tv.) rendel-kezéseit, részletes eligazítást adva az érdeklődőknek a szövetminta vétel és kutatás problémá-jára, azzal, hogy a Talmud szerint „az orvos felhatalmazást kapott a gyógyításra”, a szükséges és ellenőrzött körülmények között végzett mintavétel és kutatás tehát a gyógyítás érdekében és reményében megengedett. A beültetésre váró embriókon elvégezhető genetikai vizsgálat kérdésköre kapcsán megismerhetjük az ortodox zsidó rabbik több oldalról is árnyalt és indo-kolt állásfoglalását a méhen belüli abortusz tilalmáról és az egyéb esetekben történő megen-gedhetőségének kérdésében. A szervátültetésről mint a modern orvostudomány által indukált kételyekről szóló döntések mikéntje mellett a döntéshozás módszere is meghatározó, és a zsi-dó jog megértéséhez nélkülözhetetlen. A szerzők álláspontja szerint a ma rabbijainak nem saját erkölcsi értékrendjükből kiindulva, a logikai szabályok ismeretében kell az ilyen és ha-sonló kérdésekben válaszokat keresni és találni, hanem el kell mélyedni a Bibliában és a Tal-mudban, ahol, ha a felmerülő problémát nem is, de a probléma kulcsát kell megtalálniuk. Je-len esetben a megoldást az emberi segítségadás kötelezettségét illetően két, első olvasásra közel sem idevágó tórai szakaszból vezetik le. Az első a 3Mózes 19,16. szerinti „ne törj fele-barátod életére”, a másik a 3Mózes 25,36. szerinti „engedd, hogy éljen melletted atyádfia” parancsolatok. Az első a megelőző és következő szakaszokból következően az emberek békés egymás mellett élésének törvényei közé illeszkedik, az emberi méltóság tiszteletét írja elő, a második a kamatszedés tilalmát előíró micva része. Mégis, a Talmud bölcseinek értelmezésé-ben e szakaszok értelme egy általuk adott példázat (Bává Möcia 62.a.) alapján kiterjeszthető korunk egyik fontos problémájának megoldására, mely szerint, ha a szervátültetés a donor számára semmiféle veszélyt nem jelent, akkor az átültetést törvény nem tiltja, sőt az embernek kifejezetten kötelességévé teszi, hogy más emberen segítsen, különösen akkor, ha erre a segít-ségre egyedül ő képes. A szívátültetés kérdésében a világi jogtudományt aktuálisan foglalkoz-tató problémaként vetődik fel az emberi élet és a szív működésének kapcsolata, s ennek kö-vetkeztében az emberi élet végének meghatározása. A rabbik álláspontja szerint a halál a ter-mészetes légzés megszűnésével következik be, így azt nem a szív működéséhez kapcsolják, így a szívátültetés nem ütközik abba a tilalomba, hogy élő ember életét elvenni más ember életének megmentése céljából nem lehetséges. A kábítószer fogyasztást a szerzők mind a könnyű, mind a kemény drogok tekintetében Moshe Feinstein rabbi állásfoglalásait is figye-lembe véve a Tóra és a Talmud alapján is elvetendőnek ítélik. A szerzők egyértelművé teszik, hogy a zsidóság szemszögéből az a helyes életvitel, amikor az ember tiszta fejjel, felelősségé-nek tudatában végzi a dolgát ezen a földön, szolgálja Istent, és próbál egy jobb világot, csalá-dot, társadalmat és környezetet teremteni. Ezen érdemi, etikai indokok mellett ugyancsak a Talmud tanítására alapítva mondják ki a szerzők a zsidó jog és a világi jog kapcsolatának he-lyes értelmére vonatkoztatva, hogy mivel az állami törvények tiltják a kábítószer fogyasztást és az állam törvénye törvény (diná demálhutá diná), másként nem is foglalhatnának állást.

A kötet harmadik pillérét a globalizáció által felvetett gazdasági élet, üzleti tisztesség etikai alapjai alkotják. A zsidó vallás elismeri minden ember jogát és érdemét arra, hogy munkájával fizikai és anyagi jólétét gyarapítsa, azzal a feltétellel, hogy azt a törvény és az etika szabályai-nak korlátain belül teszi. A zsidó vallásban a pénz és az anyagi jólét nem valamiféle „megtűrt rossz”, hanem a földi isteni küldetés, a fizikai világ felemelésének eszköze, amely által az emberek változtatni tudnak a világon, és egy magasabb szellemi szintre tudják emelni azt. A Talmud szerint az egyik legfontosabb parancsolat az adakozás parancsolata, amelynek forrá-sát az árképzéssel lehet és törvényes elérni. Ezért elismerik és helyesnek tartják a szabad ver-senyt, amennyiben az a fogyasztók javára van, s ebben látják elsődlegesen a globalizáció po-zitív hatását. Ugyanakkor tiltják az etikátlan versenyt, így például valamely termék árának költségek alatti meghatározását abban a reményben, hogy a fogyasztók erre tekintettel más termékekből is vásárolnak majd. A globalizáció a szerzők szerint pozitív hatással van a terme-lőkre is, mert szélesíti a piacot. A távol-keleti országok olcsó munkaerejét kihasználó befekte-tések pedig jobb életkörülményeket és életszínvonal emelkedést jelentenek az ott dolgozók számára. Felhívják ugyanakkor a figyelmet a környezetvédelem fontosságára a Prédikátor 7,13-ra hivatkozással. Az idézett midrás szerint a Teremtő így szólt Ádámhoz: „Nézd alkotá-somat mily szép és mily tökéletes. Mindent, amit teremtettem, neked teremtettem. Figyelj rá oda, hogy ne rombold, és ne pusztítsd el világomat, mert ha elpusztítod azt, nem lesz már, aki helyreállítsa utánad!” Bár e kijelentés meglehetősen deista felfogást sugall, jól példázza a Talmud szellemiségét, az ember szabad akaratából fakadó felelősségének zsidó jogi értelme-zését. A globalizáció szabad információáramlása a politikában is kedvező változásokat idézett elő, a vasfüggöny lerombolásához, a zsidó vallás és kultúra ismételt felvirágzásához vezetett Magyarországon is. A szerzők azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy a fogyasztói társa-dalomban meggyengülhetnek az ősökhöz, a helyi szokásokhoz, a hagyományokhoz fűződő szálak, kultúrák, irányzatok tűnhetnek el. Ezért nagyon lényeges feladatnak tartják az ember spirituális fejlődéséhez és lelki egészségének megőrzéséhez a saját gyökereik megismerését és ápolását. Ezt a Chábád Lubavich eddigi tevékenységével bizonyította is. Tevékenysége példa-értékű lehet más zsidó közösségek, de a magyarság számára is a kulturális gyökereinek meg-őrzése területén.

A kötet két utolsó tanulmánya az ügynökökre és besúgókra épült kormányzati rendszer máig feldolgozatlan problémakörére utalva tárgyalja a magánélet, a privacy védelmét és annak háláchikus szabályait, a kényszer értelmezését, amely esetleg felmentést adhat a beszervezett személyeknek. Ebben a tekintetben a felelősség alól mentesítő kényszernek tekintik a szerzők a kínzást, a testi bántalmazást, míg más vélemények alapján az anyagi veszteség kilátásába helyezését is. Ezért nem tartják szükségesnek sem a kártérítés lehetőségének a felvetését, sem az ügynöklisták teljes nyilvánosságra hozatalát sem. Végül a szólásszabadság és az emberi méltóság alapjogának összeütközésére hívják fel a figyelmet az Alkotmánybíróságon már több esetben megbukott gyűlöletbeszéd törvényi szabályozása kapcsán, kifejezve kérésüket a jogalkotóhoz, hogy találja meg a szólásszabadságnak azt a határát, amely mindenki számára biztosítja a félelem nélküli élethez való jogot, amely egyben hatékonyan védi az emberi mél-tósághoz való jogot is.

A zsidó vallás tanítása szerint – írják a szerzők – az élet minden kérdésére – legyen az szemé-lyes vagy kollektív jellegű – a Tórában, a Bibliában és a zsidó bölcselet tanításában kell ke-resnünk a választ, az útmutatást. A jogbölcselet a természetjogi gondolkodáshoz sorolja ezt az álláspontot, amely a jog etikai megalapozottságára helyezi a hangsúlyt, kimondva azt, hogy az emberiség közös értékrendjét megjelenítő erkölcsi szabályokat figyelmen kívül hagyó szabá-lyozás alkalmatlan az együttélés megszervezésére. A tanulmánykötet által felvetett kérdések tárgyalása a világi jogtudomány számára ezért is igen fontos. A mára jelentős teret elfoglalt jogpozitivizmussal szemben igenis hangsúlyoznunk kell, hogy a törvényhozó nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalom értékrendjét – még ha vallási megalapozású is az –, különösen azokat az értékeket, amelyekben a társadalmat alkotó egyének nagy része egyetért, amelyek alapján létrejöhet és létre is jön a vallási különbségektől független morális közösség. Ez a könyv szép példáját adja mindannak az erkölcsi értékrendnek, amellyel nem csak a vallásos, hanem a nem vallásos zsidók és nem zsidók bizton egyetérthetnek.

Dr. Szathmáry Béla Ph.D.
tanszékvezető egyetemi docens
Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK
Egyházjogi Tanszék


Eddigi hozzászólások: 0


Szóljon hozzá!

Témához kapcsolódó anyagok:

Cimkék:
zsidó jog