Parák, frázisok

Egy-két levélre válaszoltam magánban, de eszem ágában nem volt nyilvános írás tárgyává tenni, kontextuselemzésnek alávetni saját, múlt heti jegyzetemet. - nem túl ízgazdag élmény tovább rágni a csontot, amelyről azzal a néhány, szándékom szerint éles fogként viselkedő behelyettesítéssel bőven lerágtam már a húst. Tegnapelőtt azonban, az említett publicisztika kapcsán Bodnár Dánieltől és Köves Slomótól kapott levelet a Heti Válasz, s ha már egy olyan tisztességes, rokonszenves, ráadásul okos ember, amilyennek utóbbit megismertem (Bodnár úrhoz még nem volt szerencsém), tehát ha már ő sem képes dekódolni a szándékomat, akkor bizony segítenem kell. Még akkor is, ha ezt az eredeti cikk alján jeleztem. „A célom csupán az, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, echte náci szöveggel van dolgunk." Úgy fest, mégsem volt elég érthető, hiszen felháborodott, esetenként kioktató kritikusaim azt kifogásolják az eljárásomban, hogy a „katolikus" és a „katolikus egyház" megfogalmazást „zsidóra" cseréltem ki. És nem „zsidó egyházra", „zsidó hitközségekre", vagy - ilyen levelet is kaptam - egyenesen „Hófehérke és a hét törpére". „A fejszét a fa gyökerére kell vetni, a magyar nép jövője azon múlik, hogy Hófehérkét, különösen pedig a hét törpét ki tudja-e irtani a politikai életből és az államhatalomból." - szólna Bartus egyik mondata ekkor. Ezzel a megoldással kétségtelenül jelezhettem volna, hogy Bartus beteg, egyúttal nevetséges összeesküvés-elméleteket gyárt, hogy teljesen abszurd, amit a katolikusokról ír. Jól kiröhögtük volna, ami személyes teljesítménye ismeretében valóban a legtöbb, mi neki adható. Az viszont nem derült volna ki a szövegből, hogy az önmagában náci írás. Pedig a lényeg éppen ez. Hogy ugyanis nem én parafrazeáltam Bartus szövegét - az voltaképpen önmagában parafrázis. Nem én cseréltem ki tehát a „katolikust" „zsidóra", hanem a jeles publicista a „zsidót" „katolikusra". Én csupán helyreállítottam az alaphelyzetet, ha úgy tetszik, megmutattam a szöveg eredetijét. Ezért nem használhattam más szót, mondjuk a Mazsihiszt, ahogy Hont András javasolja. Így viszont az olyan felvetések, hogy mit értek én „zsidó" alatt, az adott cikkel kapcsolatban tökéletesen irrelevánsak. Mert ott ugyan semmit. Csak azért nem sértődöm meg Köves Slomó levelének azon a részletén, amelyben ezt boncolgatja, és arra az imígyen értelmezhetetlen következtetésre jut, hogy a baloldalt, meg olyanokat, mint Bartus László, mert érezhetően nem rosszindulatból, hanem a megértés hiányából fakad az eszmefuttatás. A „zsidó" ebben a szövegben pontosan azt jelenti, amit a történelmi és mai nácik értenek alatta. Hiszen ők azok, akik egy az egyben ilyen szövegeket írtak-írnak. Ez szúrta ki a szememet Bartus mocskának olvastán: hát hiszen én már olvastam ezt! Csak egyvalami hibádzik. Tegyük hát helyre azt a kis szót. (Ezért került bele Gyurcsány és Bajnai - nem azért mert azt gondolom, hogy a baloldal zsidó, hanem azért mert a nácik ezt gondolják - remélem, így már érthető.) Nem véletlen, hogy ilyen páratlanul ocsmány náci szöveg született: Bartus írásában ugyanazt a küldetést teljesíti a 'katolikus egyház", mint a nácikéban a zsidó. Olyan embercsoportot jelölnek ezek a szavak, akik a közösség, a nemzet ellenségei, láthatatlanul, összeesküvés-szerűen építik hatalmukat mindenki más kárára, akik minden baj okozói. Az egyház ráadásul nem csupán a klérust jelenti, hanem a papság és a hívek összességét. Nem az egyház: a klérus az, ami valóban jól körülhatárolható entitás. De legyünk megengedőek, tegyük fel, Bartus valójában csak a klérusra gondolt. Csakhogy ennek meg semmi értelme. A klérus tagjai ugyanis - számos más felekezettel ellentétben - éppen a katolikusoknál nem vállalhatnak politikai, hatalmi szerepeket. A „közéletben", amelyből ugye a katolikusokat „ki kellene irtani", nem találunk katolikus papot. Ezek az istentelenek tehát kizárólag laikusokon keresztül gyakorolják a háttérhatalmat. Katolikus politikusokon, döntéshozókon, stb. keresztül. Innentől kezdve viszont minden katolikus a háttérhatalom potenciális ügynöke. Esetleg elvegetálhat, de döntési helyzetbe nem kerülhet. Azért nem, mert katolikus. Arra márpedig szerencsére Köves Slomó is helyesen világít rá, hogy az esetek többségében katolikusságát az ember éppúgy nem választja, ahogy a zsidóságát sem. Tehát: származás mindkettő. Azaz nyugodtan behelyettesíthető egyik a másikra egy ilyen szövegben. Azt a jogosan felhozható kritikai elemet ugyanakkor érdekes módon senki nem vetette a szememre: Bartus nem náci, csupán bolsevik. Hiszen a szöveg történelmi előképei a munkásmozgalmi propaganda-írásokban is fellelhetők, a klerikális reakció elleni pamfletekben. Tehát Bartus nem náci, hanem egyszerűen gyűlöletteli marxista-leninista, aki ottmaradt az ötvenes években. Minek ebbe belekeverni a zsidókat? Nos, csak azért kellett, mert azt akartam megmutatni: Bartus, aki fasisztáz, náciz, pontosan ugyanúgy gondolkodik, ahogy azok. Undorító, de remek példával szolgálhattam arra, hogy a két baloldali utópista testvérideológia lényege, a kommunizmusé és a nácizmusé, azonos. A gyűlölet, amely származási alapon (kulák, katolikus, zsidó, cigány) megfogalmazott ellenségképpel dolgozik. Nem tudom, Köves Slomó miből következtet arra, hogy én az ő elhatárolódását szükségesnek tartanám akár Kertész Ákostól, akár Bartustól. Nem tartottam, nem tartom. Köves Slomó nem ballib értelmiségi, hanem vallási vezető. Nem is értem, mi köze lenne hozzá. Esetleg, ha Köves Bartust akármilyen értelemben zsidónak tartja és úgy gondolja, hogy ez köztudomású - nekem Bartus származásáról fogalmam sincs, az nem is érdekel. De ha így volna, akkor sem kellene elhatárolódnia Kövesnek, természetesen. Ha megfigyelték, még a ballib értelmiséget sem szólongattam fel a Bartustól való elhatárolódásra cikkem zárójeles, valóban általam írt részében. Finoman mindössze annak a reményemnek adtam hangot: nem vállalnak szellemi közösséget vele. (Már csak azért sem igaz, hogy Kertész volt az apropója a szöveg-átiratnak, mert az ő írásával kapcsolatban a magyar baloldal tisztességes fele kifejtette elítélő álláspontját. Fogalmazhattam volna durvábban is, a hamis, eltúlzott rettegést viszont álszentnek tartom és megvetem. Bartustól nem kell rettegni, ma nem fenyeget a veszély, hogy miatta kiirtják a katolikusokat, ahogy Istennek hála (ráadásul ugyanannak az Istennek) az a veszély sem, hogy az ócska náci honlapok miatt a zsidóságot. Csakhogy a közismert magyar náci honlapokra nem írogatnak Kossuth-díjas konzervatív ikonok. Látott már valaki Csoóri Sándor-levelet a kurucinfón? Nem. Kertész Ákos baloldali ikon viszont ír Bartusnak. Aztán: az elismert, hvg.hu-ra is író ballib megmondóikon, Para-Kovács Imre saját cikkekkel jelentkezik a honlapon, de találunk ott Szabadai Viktor-írást is. Az tehát nem teljesen igaz, hogy jelentéktelen szennylapról van szó, amelynek semmilyen hatása nincs, amely ne lenne legalábbis megtűrt része a baloldali sajtópalettának. Olyan időkben, amikor egyébként igen nagy divatja van megint az elhatárolódásnak, amikor Závada Pál és Parti Nagy Lajos letiltják műveiket a közrádióban, akár még azt is felvethetném, Konrád György ugyan miért nem tiltja le az írását Bartus honlapjáról? Eszemben sincs. Nem érzem magam feljogosítva arra, hogy bárkitől elhatárolódást követeljek, s még azt sem feltételezem, hogy tudatosan alkalmazna bárki kettős mércét. Inkább segítek, hogy ez feltűnjön. Mert nincs tisztességes ember, akinek ne tűnne fel a „zsidós" változatról, micsoda embertelen, undorító szöveg, pedig az sem fizikai kiirtásról szól. Mégis, éppen a múlt, a történelem miatt hat jobban, mint a „katolikusos" változat. Előhívja mindazok máig fájó emlékét, akiket valóban kiirtottak - ilyen szövegek hatására is. Minthogy katolikusokat csupán katolikusságuk okán valóban nem irtottak, ezért hajlamosak vagyunk nem érzékelni, hogy ugyanazt a gyűlöletet látjuk. Pedig ez a helyzet. Azt persze a szememre lehet vetni, hogy nagy erőket mozgósítottam csak azért, hogy egy evidenciára (náci gyűlölet=komcsi gyűlölet) felhívjam a figyelmet. Ezt talán megbocsátja nekem Köves Slomó, aki maga is olyan evidenciákkal áll elő, mint hogy lehet olyan magyar ember, aki szereti a maceszgombócot. Nálam ezt aligha tudja jobban bárki is, rólam viszont sokan tudják, hogy - noha nincs tudomásom zsidó ősökről - imádom a flódnit.