Sajnos ez a plakát nem kivétel volt, hanem az esszenciája azoknak az üzeneteknek, amelyekkel a Mazsihisz az elmúlt bő másfél évtizedben szórta a hazai zsidó és nem zsidó közvéleményt. Szinte kizárólag a Holokauszt emlékéről, pontosabban árnyékáról vagy az antiszemitizmus fenyegetéséről volt szó a nyilvánosságban (ezt egészítette ki a közel-keleti konfliktus tematikája a sajtóban: szép kis “zsidóság portfolió”.)
Sokszor elmondtam már, interjúkban is mindig hangsúlyozom: 2004-ben azért kezdtük el csinálni a JP-t (shadowriderrel), mert igényt éreztünk egy egészen másfajta zsidó identitás és kultúra kifejezésére. Mi is fontosnak tartjuk az antiszemitizmus elleni fellépést (fel is lépünk, ha kell) és nem fogjuk soha feledni a Soát sem, de ezek nem azonosak a mi zsidóságunk tényleges és teljes tartalmával. Nem valaminek a Hiánya vagy valaminek a Kontrája adja a mi identitásunkat - ha így lenne, az egy kényszer-identitás, az egy negatív-identitás lenne.
A mi zsidó identitásunk viszont pozitív és szabad. Amikor elkezdtük írni a JP-t, akkor azt akartuk megmutatni (saját magunknak is), hogy a zsidózás megszabadítható mindazoktól a terhektől, megtisztítható mindazoktól a negatív kontextusoktól, amelyekbe belekerült akarva és akaratlanul. Szemantikai bozótharc! Minden egyes posztunkkal azt állítottuk, hogy a zsidó lét sokkal, de sokkal több, mint az Emlékezés vagy a Parázás: a zsidó lét milliónyi pozitív élmény és milliónyi pozitív érték megélését és közvetítését is jelenti. Elsősorban és mindenekelőtt magunknak jelenti ezt, de ilyen öntudattal és élményekkel feltöltekezve kisugározható ez a platform/fíling a teljes magyarországi közvéleményre is.
“Szemantikai harcot hirdettünk. Visszavesszük a ‘judapest’ kifejezést és pozitív tartalmakkal fogjuk megtölteni.” - Judapest.org, 2005. február
“Eltökélt szándékunk, hogy a zsidózást kiemeljük az antiszemitizmus kontextusából.” - Judapest.org, 2007 november.
A harmadik évünkre sok üzenetünk beért, 2007. bizonyos szempontból a mi “kritikus tömegünk” éve volt. A Flódni-gate üggyel a szélesebb közvélemény radarjára került a kreatívzsidózó ars poeticánk, de a pozitív zsidóságot hangsúlyozó JP-re felfigyeltek a Mazsihiszen túli zsidó szervezetek is. Az egyik ilyen szervezet a Chábád Lubavics-EMIH volt, akik idén saját 1%-os kampányt indítottak, melynek kulcsmondata az volt, hogy “zsidónak lenni jó”. Köves Slomó rabbi ki is fejtette több helyütt:
“Nagyon lényeges a pozitív zsidó ön-tudat és öntudat felépítése. Ugyancsak nagyon lényeges, hogy a közbeszédben a zsidóság fogalmát kiemeljük az antiszemitizmus és a Holokauszt szinte kizárólagos kontextusából. A zsidóság évezredes pozitív értékek közvetítését kell, hogy jelentse. Saját magunknak épp úgy, mint a magyarországi közvéleménynek. Ez kell legyen az ön-tudatunk, és ezt öntudatosan vállalnunk, hirdetnünk kell.” (zsido.com, 2008. április)
A kampány szerintem nagyon jó volt, mert ezt az alapvető gondolatot (single minded proposition Saatchi&Saatchi nyelven) fogalmazta meg egyszerűen és pontosan: zsidónak_lenni_jó. Fel is figyelt rá a magyarországi közvélemény - de a 2007-es mazsihisz reklámmal ellentétben most a reakciók érzelmi töltete többnyire pozitív előjelű volt. Kolhakavod!
Mikor lesz hát a zsido.com és judapest.org merger?
Többen is kérdeztek tőlem már a kampány kapcsán, hogy akkor a JP és a Chábád lényegében azonos módon gondolkodik a zsidóságot érintő kérdésekben? Az egyik legfontosabb dologban feltétlenül: a JP és a Chábád is azt vallja, hogy a zsidó élmény sokkal több és sokkal gazdagabb, mint amit az “anti-antiszemitizmus” pozíciója kínál. Van azonban egy másik alap “JP-tézis”, amit nem oszt a Chábád (és a Mazsihisz sem): ez a zsidó pluralizmus ünneplése (ld: 2 zsidó-3 vélemény). A Chábád szerint fundamentálisan egyféle igaz zsidó út van: a Tóra-zsidóság útja. A JP szerint viszont a Tóra-út mellett más zsidó utak is léteznek és ezek ünneplése is a zsidó gazdagságunk része.
És akkor a popkulturális stikkünkről nem is szóltam.
