Katonákat támogat az EMIH
2012-02-03
Új perspektíva a zsidó közéletben: megállapodás született az örökjáradékról
2012-02-01
|
Hírek
Webshop
Videó/Galéria
2012. február 04.
Online előadásaink
Szavazás
|
![]() Szakaszunkban – Váérá (2Mózes 6:2–9:35.) – a tíz csapás nagy része szabadul Egyiptomra, amelynek királya még mindig nem fogja fel, hogy nem az általa jól ismert bálványok egyike "áll ki" a héber rabszolgák mellett, hanem a világ Teremtője, a zsidók Istene. A Fáraó, Mózes figyelmeztetései ellenére, megkeményíti szívét, és csak fokról fokra hódol be az újabb és újabbb csapások hatására. Szemünk előtt válnak a megfélemlített, kishitű, elnyomott gáluti zsidók a megváltás letéteményeseivé. Ajánlott olvasmányok:
A hetiszakasz teljes szövege Rási kommentárja a hetiszakaszhoz A hetiszakasz a chászid folklór tükrében Nógrádi Bálint: Mit rejtenek a nevek? Köves Slomó: Az ősatyák génjei Váérá (2Mózes 6:2–9:35.) פָּרָשָׁת וָאֵרָא
A hetiszakasz tartalmából
A zsidó szombat, pihenőnap miatt, ami péntek naplementétől szombat este a csillagok feljöveteléig tart, nincs most lehetőség hozzászólni. Köszönjük megértését és türelmét. Üdvözlettel: a zsido.com szerkesztősége. Témához kapcsolódó anyagok: Téma: Váérá Könyvtár• / Naftali Kraus - Mózes öt könyve – a haszid folklór tükrében -- Váérá• / IMIT - Dr. Bernstein Béla fordítása - Smot Mózes 2. könyve -- Váérá (2Mózes 6:2–9:35.) • / Naftali Kraus - A próféták népe -- Váérá • / Köves Slomó - Bibliai történetek elemzése -- Tíz csapás – Mi volt Mózes és Fáraó elvi vitája? További kapcsolódó elemek Hetiszakasz• VáéráCimkék:
|
Hírlevél
Programok
Ajánló
A Rebbe szava: Egy test - két világ"Az emberi lélek magasra emelkedik – az állaté a földbe süllyed."(Prédikátor könyve 3:21.) "Nem lehet boldog az ember, ha nem táplálja a lelkét is úgy, mint a testét." A Lubavicsi Rebbe „Egyszer egy férfi azzal a panasszal fordult a Rebbéhez, hogy nincs értelme az életének. Igen, a munkájában sikeres, a családja egészséges, mégis mindig magányosnak és üresnek érzi magát. – Fordítasz-e időt a lelkedre? – kérdezte a Rebbe. – Hogyan fordíthatnék időt a lelkemre, mikor annyira leköt a munkám és a családom? – Van egy régi mondás – válaszolta a Rebbe. – Amikor két ember találkozik, az két test, de egy lélek. A testek ugyanis természetüknél fogva önzők, nem egyesíthetik erejüket. Mindegyik a maga anyagi szükségleteit követi. A lelkek azonban természetüknél fogva önzetlenek, ilyenformán tehát amikor két ember egyesíti erejét, lelkük összefonódik. Javasolnék valamit: határozzuk el itt és most, hogy minden nap fordítasz időt tanulásra és imádkozásra, s még valami jótettet hajtasz végre. Ez majd táplálja a lelked, értelmet és célt ad minden cselekedetednek, s életed nem leszel kitéve szeszélyes erőknek.” tovább |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||