Kezdőlap - Könyvtár

jegyzetek II

10. FEJEZET. Az ÉLET KEZDETE, A FÉRFI ÉS A NŐ

... oldal. A hangszerek, köztük az orgona tilalma...
Az orgona használatának törvényi tilalma annak az általános rendelkezésnek a hatálya alá esik, hogy az ünnepeken nem szabad olyan eszközt használni, amely elromolhat, és azonnali javítást igényel. A Templom emlékezete miatt való korlátozás egy általános hagyomány része. A Templom lerombolásának emléke áthatja a zsidóság egész életét: az esküvői pohártörés szokása, úgymond, ezt hívja elő, s a hithű zsidók az új házon egy kis darabkát befejezetlenül hagynak Isten leomlott, de egykor újjáépülő házának jelképéül...

12. FEJEZET. A HALÁL

... oldal. A Talmud a túlvilág képzetét csak metaforákban és parabolákban érzékelteti.
Noha lehetetlen pontosan meghatározni a zsidó túlvilágot, hiszen senki sem tudja pontosan, mit jelentenek a parabolák és szóképek, néhány világos részletet mégis érdemes felsorolni. Hagyományunk szerint minden hit igaz hívőinek része lesz a jövendő világban, ám a megváltás csak a mi felekezetünk által következhet be. Nincs örök kárhozat sem: egy vélemény szerint a bűnös legföljebb egy év alatt letölti büntetését, bármi legyen is az, és nem találkozhatunk a zsidó tanításban a végeláthatatlan büntetés képzetével sem.

14. FEJEZET. A TÓRA

... oldal. Ma már senki sem veszi komolyan Wellhausen kezdetleges fantazmagóriáját Izrael történelmi fejlődéséről...

WELLHAUSEN ELMÉLETE

A magasabb végzettséggel rendelkező olvasók valószínűleg hallottak már valamit a Graf Wellhausen-féle Biblia-tudományi elméletről. Ez a hipotézis lényegében kétségbe vonja az Ótestamentum nagy részének különösen Mózes öt könyvének hitelességét, azt állítván, hogy nem ősi dokumentum, hanem későbbi elmeszülemények töredékeiből összeállított konglomerátum. Röviden a következők szerint lehet összefoglalni ennek az elméletnek a pályafutását:
Ha a Bibliát nagyon régi könyvek együttesének tekintjük, nyilvánvaló, hogy a különböző korok és helyszínek az idők folyamán nyomot hagytak rajta. A zsidó tudományok művelői a kanonizált Biblia fennállása óta tisztában vannak azzal, hogy tele van nehéz és érthetetlen fejezetekkel, egymásnak ellentmondó szakaszokkal, a kronológiában, a törvényhelyekben és a történeti epizódokban felbukkanó eltérésekkel. A Talmud tömve van a hasonló problémákról szóló vitákkal. Az Írás tudományos kiadásainak magyarázó jegyzetei külön kiemelik ezeket a helyeket. Ezek a magyarázatok hol meggyőzőek, hol erőltetettek: az egymással vitatkozó kommentátorok a Talmud bölcseinek elemzéseit is megkérdőjelezik, s a tanulónak végül is magának kell eldöntenie, melyiküket fogadja el.
A 17. században, amikor a teológusok a Bibliát arra használták, hogy gátat vessenek az ész és a tudás fejlődésének, a fellendülőben lévő tudományos gondolkodás ezeken a pontokon indította meg támadását. Ha jól tudom, a modern Biblia-kritika általános elméletét elsőként Spinoza körvonalazta Teológiai-politikai tanulmány című művében, bár legnagyobbrészt Hobbesnak köszönhetően.
Spinoza elmélete szerint a Biblia tulajdonképpen irodalom, ugyanolyan könyv, mint a többi, még ha nagysága felülmúlja is más könyvekét. Nem szükségszerű, hogy Isten írta légyen fekete és fehér tűzzel, örök időkre változtathatatlanul: mindez csupán metafora. Valójában emberi kezek műve, amelyet különböző korokban vetettek pergamenre, ezért irodalmi elemzés tárgya is lehet. Az eredetéről szóló hagyományok nem feltétlenül igazak: az alapos szövegvizsgálat fényt deríthet szerzőinek kilétére és keletkezésének adataira. Spinoza felsorakoztatja a mai kriticista szemlélet kellékeit: rámutat a stílusvariációkra, az ismétlődő szakaszokra, a kronológiai eltérésekre, a nyelvtani és szóhasználati sajátosságokra és egyebekre. A kérdéses részleteket nagyrészt a kommentárirodalom óriására, Ibn Ezrára támaszkodva emeli ki, további értelmezési problémákkal súlyosbítva őket.
A Spinoza által 1670-ben megnyitott út kezdetben semmi jóval nem kecsegtetett. Az ilyesfajta gondolatok akkoriban gyalázatot, bűnvádi eljárást, kiközösítést, esetleg börtön-, sőt akár halálbüntetést is vonhattak maguk után. De nem telt bele száz év, s a keskeny csapás Voltaire buldózere nyomán széles úttá terebélyesedett. Voltaire után a Biblia racionalista elemzése általánosan elfogadottá vált, és az is maradt.
A műalkotás jelleget mint az Írás kompozíciójának fő alkotóelemét, azt hiszem, egy De Wette nevű német teológus említette elsőként, aki 1806-ban megjelent írásában súlyos támadást intézett A krónikák könyvének hitelessége ellen. A Szentírás dokumentumait kitalációnak minősítő elmélet azonban egy másik német, Julius Wellhausen történészprofesszor nevéhez fűződik, aki De Wette állítását gyakorlatilag az egész Írásra kiterjesztette, különösen Mózes Tórájára, ami szerinte az első szótól az utolsóig koholmányok tömkelege.
Wellhausen gondolatai nem túl sok eredetiségről tanúskodnak: sokat köszönhet elődeinek. Elméletének alapeszméje amely nagyrészt Astructól, De Wettétől, Graftól származik , hogy az Ótestamentum kitalálása és kidolgozása, majd ennek a gyenge hamisítványnak a forgalombahozatala elsősorban a Második Templom idején Ezrá vezetésével működő papi kanonizátoroknak köszönhető, akik álságosan Izrael szent könyveivé avatták az általuk fáradságos munkával létrehozott műveket. Ez valójában arra szolgált, hogy hatalomra és vagyonra tegyenek szert. Fő céljuk az volt, hogy alátámasszanak egy szimpla hazugságot, miszerint az imádkozásra szolgáló központi szentély a Hajlék, majd az Első Templom létrehozása Mózes törvénykezése alapján történt. Wellhausen azt állítja, hogy a hajlék-Szentély sohasem létezett. Mózes harmadik könyvének régies szavakban és részletekben gazdag leírása ugyanolyan hamisítvány, mint Chatterton és Ossian álantik költészete. A Salamon Templomáról mint az imádság központjáról szóló történelmi beszámoló szintén a papok agyszüleménye.
Ebből kiindulva Wellhausen új képet rajzolt Izrael történelmi fejlődéséről. Nem volt semmiféle sínai kinyilatkoztatás. Mózes nem volt a hit kútforrása. A zsidó vallás egy kezdetleges, antropomorf sokistenhitből fejlődött ki. Mózes, ha egyáltalán létezett, egy helyi viharistent vagy hegyi istenséget imádott, talán valóságosan is egy szent kő formájában ("Kőszikla Ő, cselekvése tökéletes..."). Idővel a próféták hatására Kánaánban elkezdődött ugyan a hit megtisztulása, de a hamisítók meghiúsították és elfojtották ezt a folyamatot.
Eredeti megközelítésének alátámasztására Wellhausen kiadta Prolegomena zur Geschichte Israels (Bevezetés Izrael történetébe) című művét, csaknem ötszáz, sűrűn szedett oldalon, vagy ötezer ótestamentumi utalással. A teremtés könyvének első mondatától A krónikák könyvének utolsó szaváig végighalad az Írásokon, fejezetenként és szakaszonként bizonyítva téziseit. A Prolegomena több mint egy nemzedéken át uralta a Biblia-kritika terepét, s a legtöbb elmélet kártyavárként omlott össze csapásai alatt.
Én végigolvastam Wellhausen Prolegomenáját, és minden egyes utalását ellenőriztem a héber Ótestamentumban. Talán az egyetlen vagyok a földön, aki végrehajtotta ezt a mutatványt, hiszen a könyv mára múzeumi tárggyá vált, s megemésztéséről akár az ifjú Biblia-tudósok is nyugodtan lemondhatnak. Úgy véltem azonban, ennek a feladatnak a teljesítésével tartozom olvasóimnak. Bemutatom hát azt a könyvet, amely egy időben a hitetlenek bibliájának számított.
Wellhausen a főtéma bekonferálásával indít: a hamisító papok, a nemlétező szentély és a kiagyalt imádkozási központ elővezetésével. Ezután belefog a fő tennivalóba, a Biblia saját szavaival történő elmondásába.
Módszere egyszerű, ám a részletek kidolgozásában grandiózus. Az Írásnak minden olyan szakaszát autentikusnak tekinti, amely alátámasztja vagy legalábbis nem cáfolja elméletét. Amelyik szakasz ellentmond a tézisnek, az hamisítvány. Minden egyes ilyen helyen heves támadásba lendül, nyelvtani hibákat, következetlenségeket, pongyola szóhasználatot, stilisztikai hiányosságokat fedez fel. Nem létezik olyan passzus, amelybe ne kötne bele, amelyet meg ne semmisítene. Az sem zavarja, ha ehhez meg kell változtatnia a héber szavak jelentését is. Ezt "konjekturális emendációnak" feltételezéses javításnak nevezi.
Röviddel a műsor kezdete után azonban az előadó ráébredni látszik, hogy nem képes megkerülni a minduntalan fölbukkanó kérdést: miként lehetséges, hogy a Biblia száz meg száz verssora világos szavakkal cáfolja elméletét? Wellhausen egy feltételezett figura, az interpolátor szerepének feltárásával oldja meg ezt a kérdést. Ez az ember (vagy talán több is) kétezerháromszáz év távolából kétségkívül előre látta a Wellhausen-féle elméletet, s végighaladt a Szentíráson, hogy nagy gonddal olyan részeket illesszen a szövegbe, amelyek ellentmondanak neki!
Az interpolátor fölfedezésével megoldódtak Wellhausen nehézségei. A lény mint a vitamódszer logikai eszköze egyszerűen csodálatra méltó. Azok a bibliai fejezetek, amelyek ellentmondani látszanak Wellhausennak, ilyenformán nemcsak hitelüket vesztik, hanem egyenesen az elmélet mellett szóló bizonyítékul szolgálnak. Wellhausen természetesen nem nevesíti az interpolátort, sőt még csak nem is személyesíti meg. Nem tesz egyebet, mint mondjuk, oldalanként egyszer előrángatja, hogy teljesítse kötelességét. Ha már a nyelvtan, a folytonossági hiányok, az Isten-nevek és a héber szöveg szimpla meghamisítása sem segít, akkor munkához lát ez az illető.
Ez a papi talárban közlekedő, különös szellem a Prolegomena kulcsembere. Természetesen nem lehetetlen, hogy az évezredek folyamán beszúrások kerültek a szent héber könyvekbe. Ám ha egy történész egy ősidők óta ismert szövegben tucatjával, húszával, százával fedezi fel a dédelgetett elméletének ellentmondó szakaszokat, és arra a következtetésre jut, hogy a dolgok ilyetén állása egy látnok beszúrásainak köszönhető, akkor bizony munkája átlépte az esettanulmány-irodalom határait...
Ma már megfejthetetlen rejtély, hogyan nyerhetett egy ilyen mű, akár csak évtizedekre is, tudományos teret. Ámbár a tudománytörténet tanúsága szerint bármely hipotézis képes a felszínen maradni, még megbízható tények híján is, ha kellő határozottsággal adják elő. A fő ok valószínűleg az volt, hogy 1875-ben az evolúció uralta a terepet. Még dúltak a Darwin körüli csatározások, de már nyilvánvalóan látszott, hogy ki fog győzedelmeskedni. Az az elmélet, amely képes volt belegyömöszölni az evolúciót az ótestamentumi vallásba, eleganciát és izgalmat hordozott, még ha tótágast állította is a Bibliát. Wellhausen dokumentációs tevékenysége, bármennyire észbontó és elrugaszkodott, a tudományos precizitást teljességgel nélkülöző volt is, puszta tömegével diadalmaskodott a tudósi aprólékoskodás fölött. Konstrukciója, egyre ingatagabbul ugyan, de az 1930-as évekig kitartott. Bizonyos mértékig még ma is tartja magát a köztudatban, amely elég lassan dolgozza föl a változásokat, a komoly Biblia-tudományból azonban már régen kikopott.
A koholmányelmélet félreállítását háromfelől indított támadás tette lehetővé. Az első rohamot a régészet kezdeményezte, amely 1890 körül érte el első komoly eredményeit. Az általa feltárt tények tükrében szertefoszlottak Wellhausen képzelgései a korai zsidó kultúráról. Egyik legfőbb feltételezése például az volt, hogy a mózesi időkben nem ismerték az írást. A régészek halomszámra fedezték fel az ez ellen szóló bizonyítékokat. A mózesi Hajlék idejéből származó szertartásokról Wellhausen azt állította, hogy későbbiek, és legtöbbjük a száműzetés utáni korban alakult ki. A régészet annyi analóg vonást talált a Mózes korabeli környező kultúrákban, hogy kiderült: a zsidó rítusoknak egyértelműen ugyanabból a korból kell származniuk. A Hajlék egyébként is Wellhausen vesszőparipája volt, amelyet abszolút fikciónak, a sivatagi élet, illetőleg az ősi idők körülményei között teljességgel elképzelhetetlennek nyilvánított. Az archeológia azonban megint csak bebizonyította, hogy ennek az ellenkezője az igaz. [A kérdés részletei iránt érdeklődők W. F. Albright From the Stone Age to Christianity (A kőkorszaktól a kereszténységig) című művéhez fordulhatnak.]
Mialatt a régészet kívülről ostromolta az elméletet, belülről maguk a wellhausenista tudomány termeszei rágcsálták szét, akik az ő módszere szerint tovább elemezték a Bibliát, és egyre újabb feltételezhető adatokat tártak föl a mester nyomdokain haladva. Végül vagy harminc különböző dokumentumot, szerkesztőt és interpolátort slichtoltak föl, s egyetlen Tóra-szakaszon belül fél tucat dokumentumnak akadtak nyomára. Ezen a ponton a legszélsőségesebb hívek is kezdtek eltűnődni az elmélet tarthatatlansága fölött...
De visszakozni már nem lehetett, ahogyan a feltört tojást sem lehet többé éppé varázsolni. Az új bizonyítékok szószólói minden egyes kérdésben ugyanúgy jártak el, mint Wellhausen, és minden egyes esetben ugyanarra az eredményre jutottak. A hiányosságokkal, stílusváltásokkal, az Isten-nevek variációival, a szóhasználat különlegességeivel való érvelés végül mindig az atomizálódáshoz vagy a seholba vezetett.
A tudósok nagy nehezen elért fölfedezése végül is az volt, hogy az irodalmi elemzés nem alkalmazható tudományos módszerként. Az irodalmi stílus megfoghatatlan, cseppfolyós dolog, tünékeny, akár az illat. Shakespeare keze nyoma ott van a Dickens-könyvek oldalain. Mark Twainnek egész fejezetei valójában Walter Scott írásai; Spinoza tiszta Hobbes és Descartes... Shakespeare minden idők legnagyobb utánzója volt, és ugyanakkor minden idők legnagyobb stilisztája is. Irodalmi elemzés útján nemzedékek óta rögeszmésen bizonygatják, hogy Shakespeare műveit bárki írhatta, csak Shakespeare nem. Azt hiszem, irodalmi elemzéssel azt is bizonyítani lehetne, hogy én írtam a Copperfield Dávidot és a Búcsú a fegyverektőlt. Bár úgy lenne...
A harmincas években a tekintélyes skandináv ítészet új iskolája az első betűtől az utolsóig hivatalosan elutasította a Wellhausen-féle sémát. Ezt az álláspontot azóta sem cáfolták meg, sőt a modern kriticizmus tovább is haladt az általa megnyitott úton. A végső csapást Ivan Engnell mérte a Prolegomenára azzal, hogy alapos elemzésnek vetette alá Wellhausen hitványka szellemét, az interpolátort, és a tudományos elit gúnykacaja közepette lepofozta a terepről a csúfondárosan interpretatio europeica modernának nevezett módszert. A feltételezett beszúrások vizsgálata során, úgymond, egy európai íróasztaltudós önarcképe rajzolódott ki előtte, aki türelmesen küszködik az Írással, hogy kialakítson egy 19. századi hipotézist, s aztán ezt a képet visszavetítse az i. e. 5. századi környezetre. Ezek után nem sok maradt a Wellhausen-elméletből.
Nem szeretném, ha az olvasó azt gondolná, hogy a modern kriticizmus ezzel elismerte a hagyomány felsőbbrendűségét és az Írások csalhatatlanságát. A mai Biblia-kritika igyekszik szerényen és bizonytalankodását nem leplezve felkutatni a használható elemeket a Wellhausen-féle modell romjai alatt. Ez a tudóscsoport épp hogy kikecmergett a kollektív rémálomból, és nem szeretne egy másikba beleesni. Vannak persze hószakállú prolegomenisták, akik törhetetlen Wellhausen-hittel masíroznak a sír felé. Nem könnyű a papírkosárba hajítani egy elméletet, ha az ember egész életét annak szentelte, és mindig is azt tanította. A kriticizmus mint olyan azonban teljességgel hátat fordított az irodalmi elemzés módszerének.
A jelenlegi helyzetet a lassú haladás és a régészet jelentős, egyre újabb feltárásainak figyelembevétele jellemzi. A modern idők legalább annyi kérdést vetnek föl, mint az ősi hagyomány. A skandináv iskola hajlamos teljes egészében elvetni a dokumentarista szemléletet, és inkább a szóbeli hagyomány valóságosságából kiindulni. A csaló papság feltételezését azonban többé senki sem fogadja el. A különböző Isten-nevek használata mint a több dokumentumból való összeollózás bizonyítéka szintén erős támadásoknak van kitéve, bár valamennyire még tartja magát, hiszen a változatos nevek valóban ott állnak a "dokumentumokban": ez lett volna az ominózus interpolátorok műve, ha ezek a buzgó szellemek el nem tűnnek az első kakasszóra. Mára a már Wellhausen korában biztosnak ismert tények sem mentesek a kérdőjelektől, még Mózes ötödik könyvének keletkezési ideje is vitatott. Ebből a meglehetősen ingatag helyzetből nemigen lehet leszűrni a közmegegyezésnek nevezhető álláspontot, de azért megpróbálkozom vele.
Eszerint a Tóra egyértelműen a mózesi időkből származik, és tartalma is azokat tükrözi. Vitatott, hogy hogyan maradt ránk Mózes törvénye, és mennyi a szöveg valóságtartalma. A Biblia-kutatás két legfontosabb módszere a szövegelemzés és a régészet volt. A külső bizonyítékok mellőzésével végzett szövegelemzés azonban a fantázia egeibe röppent, majd szárnyaszegetten zuhant le. A forráskritika csakis a régészet adatainak felhasználásával és az ősi nyelvek kutatási eredményeinek segítségével alkothat valóságos s még így is nagymértékben hipotetikus elemeket tartalmazó képet a Biblia könyveinek rendszeréről.
Ha az olvasó teljes mélységében meg akarná ismerni ezt a kérdést, akkor egész életét olvasással kellene töltenie. Aki viszont mégis rászánja az időt és energiát, annak javaslom, hogy ha másért nem, kíváncsiságból olvassa el a Prolegomenát. Tartsa keze ügyében a Bibliát, hogy követni tudja, miből is készült a professzor tarka szőttese. Hébertudás nélkül sajnos nem fog elszórakozni a határtalan könnyedségen, amellyel a szerző az ősi nyelvet kezeli, de a bakugrások nagy része a lefordított szövegben is felismerhető.

JEGYZETCÍM = 15. FEJEZET. A TALMUD

... oldal. ...a Talmud... pecséttel zárt könyv...
Vannak keresztény tudósok például Danby, Moore és Herford , akik elismerésre méltó Talmud-ismeretre tettek szert. Ezt azok a zsidók méltányolhatják igazán, akik gyerekkoruk óta folytatják tanulmányaikat, és tudják, hogy a göcsörtös, hihetetlenül tömör stílus nehézségeihez még a betűszavak fejben tartása is hozzájárul. A Talmud bizonyos hasábjai a magyarázatok pedig szinte kivétel nélkül olyanok, mint a matematikai levezetések. Az egyenleteket alkotó tényezők csoportocskái valójában nem szavak, csak egymás mellé írt kezdőbetűi azoknak a kifejezéseknek, amelyeket az olvasónak fejből kell tudnia, s ezért fölösleges is kinyomtatni őket. Nem létezik olyan szójegyzék, amely ezeknek a rövidítéseknek a magyarázatait tartalmazná, mert ez külön héber szakszótárt igényelne. A szóbeli tudomány művelőinek láncolatához csak az csatlakozhat, aki ismeri a kifejezések értelmét. Számomra, aki legalábbis nagyrészt megkaptam ezeket az ismereteket a nagyapámtól, még mindig vannak köztük ismeretlenek. El sem tudom képzelni, hogy az említett tudósok hogyan birkózhattak meg velük, hacsak nem fordítottak hosszú éveket talmudista szaktanácsadókkal való konzultációra.

... oldal. A keskenyebb hasábok kommentárok...


RÁSI

A hozzám hasonló ember számára a súlyos szöveget szegélyező hasábok teszik lehetővé a Talmud tanulmányozását. Ezek egy körülbelül ezer évvel ezelőtt élt franciaországi zsidó, Rási kommentárjai.
Rási a judaizmus nagy tanítómestere. Talán nem túlzás azt állítani, hogy őáltala maradt fenn a Talmud, s neki köszönhető, hogy ezoterikus ismeret helyett az egész zsidóság számára hozzáférhető tananyaggá vált. Irigylésre méltóan mesteri stílusa tiszta, akár a forrás vize, tömör, életteli és pontos. Mint minden igazán nagy mester, eleven és szinte társalgási hangnemben fordul az olvasóhoz, akit kézen fogva vezet keresztül a Talmud rengetegén. Sejti, hogy nem túl jól ismerjük az arámi nyelvet, valószínűleg nem tökéletes a hébertudásunk sem, nemigen rendelkezünk mély ismeretekkel a talmudi jog területén, és bizony nehezen tudunk eligazodni egy-egy vitás kérdés olvastán. Modora sosem lekezelő, nem kérkedik tudományával, és nem is moralizál: mindössze el akarja magyarázni, mit mond a Talmud. Aki az ő segítségére támaszkodva tanul, az többnyire meg is érti ezt.
A főszöveg másik oldalán található oszlop a Toszáfot, a "hozzáadások" sora. Ezeket a finom és érdekfeszítő, szakszerű magyarázatokat egy több nemzedéken átívelő gondolkodási iskola elemző kommentátorai nagyrészt Rási tanítványai vagy utódai dolgozták ki. Gyakorlatilag az tekinthető Talmud-tudósnak, aki képes megérteni egy ilyen kommentárt. A margókat körülfogó, keskenyebb hasábok a megfelelő tórai szakaszokra, törvényhelyekre utalnak, vagy olvasati variációkat tartalmaznak.
A nagy kommentátorok többnyire rövidített nevükön ismertek. Rási teljes neve például Rábbi Slomo (J)Iccháki volt.
Rási írta azt a Tóra-kommentárt is, amely legalább olyan fontos részét képezi a gyerekkorban elkezdett tanulmányoknak, mint maga a mózesi szöveg. Ez nagyrészt a klasszikus Biblia-magyarázatok összefoglalása, amelyet Rási a maga tömör és világos szavaival, esetenként a Tóra nehézkesebb nyelvezetéhez fűzött okfejtésekkel ad elő. Egészen más jellegű a Talmud feldolgozásában végzett munkája, a szokásjog logikai elemzése. A zsidó jogtudomány komoly tanulmányozása Rási Talmud-kommentárjaival kezdődik.

... oldal. ...az arámival birkóztam...
A bibliai idők táján Mezopotámia és Palesztina uralkodó nyelve a sémi nyelvek családjába tartozó arámi vagy arameus volt. A kései próféták könyveiben számos arámi nyelvű szakasz található. A Talmud idejében ez volt a zsidóság nyelve. A szent könyveket arámi nyelvre fordították ezek a "fordítások", Tárgumok , és arameus imák kerültek az imarendbe is. Ez a nyelv körülbelül annyira hasonlít a héberhez, mint a francia a spanyolhoz; talán egy kicsivel jobban. Aki tud héberül, valamennyire ki tudja bogarászni az arámi nyelven írt szakaszok értelmét, különösen ha időnként a szótár segítségét is igénybe veszi. A Talmuddal foglalkozókra Rási segítségével önkéntelenül is ráragad valamennyi a nyelvből, mert olyan nagy számban találkoznak arámi szövegekkel.

... oldal. Ez hát, a lehető legkevesebb vonással felvázolva, a Talmud...
Itt a Babilóniai Talmudról van szó. Egy másik összeállítás is létezik, a Jeruzsálemi Talmud, amely szintén a zsidó tudomány alapműve, de csak néhány szakember foglalkozik vele. Gemárája töredékes, az arámi nyelvezet sokkal nehezebb, mint a Babilóniaiban, s nélkülözi a ragyogó kommentátorok sorát, akik az évszázadok során megvilágították a Talmud homályos zugait. Ugyanakkor segít megfejteni a Babilóniai nehéz és korrumpálódott szövegű részeit: a jogtudósok nemzedékei mindkét szöveget tanulmányozták a vallási törvények döntő kérdéseinek tisztázásához. Ha úgy tetszik, az az igazi zsidó bölcs, aki otthonos a Jeruzsálemi Talmudban.
Talán nem véletlen, hogy a hiteles szokásjogot a száműzetésben működő akadémiákon dolgozták ki, és nem a Szentföldön maradt kisebb közösség iskoláiban. A zsidó élet gyújtópontja átkerült a száműzetés országaiba, amelyekben a fennmaradás nagy problémájával kellett megküzdeni. Ez a helyzet i. sz. 70-től amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és az ősi zsidó államot 1948-ig, az új Izrael Állam megszületéséig fennállt. Kétezer év óta most vált először lehetségessé, hogy a zsidó lét központja visszakerüljön a Szentföldre. A világ zsidóságának nagy része azonban még mindig Izraelen kívül él: a modern zsidó élet legizgalmasabb kérdése a szétszóratásban fennmaradt judaizmus és a fürgén fejlődő Izrael szemléletének konfrontációja.
A bölcsek korából nemcsak a Talmud maradt fenn. A számos törvénygyűjtemény mellett mint a Toszeftá, a Szifrá és Szifré ott van például az ágádávilág kompilációja, a Midrás is. A mai jogi szaktekintélyeknek ebben az irodalomban is járatosaknak kell lenniük.

... oldal. ...a zsidók titokzatos könyvének...

A KÁBÁLÁ

Vannak, akik azt gondolják, hogy a Talmud valami módon kapcsolatos a kábálával, lévén mindkettő zsidó tan, rejtélyes és titokzatos még a műveltebbek számára is. A kettő között azonban nincs semmiféle kapcsolat.
A Talmud, mint mondtam, a szokásjog fő forrása. Nehézsége a sűrítettségből és a jogi viták gyakorta homályos voltából ered. De egészében rideg és kijelentő módú könyv. Világossága a napvilág: egész tartalma feltárul a képzett és pontosan kérdező jogászi elme számára. Eszközei a tudomány, a tény, a logika, a kutatás a gondolkodás klasszikus eszköztárából valók.
A kábálá ezzel szemben a miszticizmus holdsütötte tájain lakozik, s fénye az okkult képzetvilág foszforeszkáló hunyorgása. Csak néhány beavatott számára hozzáférhető, titokzatos tudomány. Kívül áll az elfogadott hagyományon, nincs összefüggésben törvényünkkel, noha rendszerint titkos szektákba tömörült követőinek gondolkodására és viselkedésére jelentős hatással volt. A gazdag kabalisztikus irodalom egyes műveit híres rabbik neve fémjelzi. Ezek a misztikus alkotások egy különös, sokat vitatott könyv, a Zohár (Ragyogás) köré csoportosulnak: ez az, amit az évszázados mendemondák suttogása "a kábálának" nevez. Ma már semmiféle suttogásra nincs szükség. A legtöbb nyelven hozzáférhető, bárki elolvashatja. Ez a szöveg azonban nem nappali világosságú: biztos vagyok benne, hogy a kabalisták minden fordítást értelmetlennek minősítenének.
A Zohár nehéz arámi nyelvezete áthatolhatatlan felületet jelent még annak is, aki könnyedén olvassa a Talmudot. Formálisan Mózes öt könyvének szövegkommentárja, ám az Írás szavai csak kilövőállásul szolgálnak az ezoterikus képzelőerő rakétái számára. Rejtett értelmek, világokon túli világok, angyalok és démonok seregei, természetfölötti erővel rendelkező számok és nevek zsúfolódnak lapjain. Ismerek művelt embereket, akik élvezettel olvassák, míg más, éppoly művelt ismerőseim zavarosnak és ártalmasnak tartják.

20. FEJEZET. AZ ORTODOXIA

... oldal. Az elemi oktatás bázisa az egész napos vagy a délelőtti iskola.
Egyes kritikusok szerint a felekezeti iskola ellentmond a demokrácia eszméjének, mert vallási alapon elkülönülésre kényszeríti a gyerekeket. Vannak zsidó szülők, akik egyetértenek ezzel, és nem íratják be gyermekeiket ilyen iskolába. Nem célom, hogy döntsek ebben a kérdésben. Néhány dolog azonban egyértelmű. A mózesi törvény életben tartására napjainkban nincs más alkalmas mód, mint az újfajta tanulás. A régi, szeparatista iskola ideje lejárt. A Talmud Tóra ezt pótolta, és még ma is hasznos elemi képzést jelent sok gyermek számára. A vasárnapi iskola ugyan nyújt némi ismeretet, de heti egy vagy két óra alatt lehetetlen befogadni egy olyan kultúrát, mint a judaizmus. Nyilvánvaló, hogy erre csakis a rendes iskolában van mód. Sok olyan zsidó van, aki fölöslegesnek tartja a judaizmus mélyebb ismeretét, s nem tulajdonít fontosságot a felekezeti iskoláknak. Az ortodoxok számára azonban ezek az elemi oktatás elsődleges eszközei.
Mondhatnánk, hogy minden felekezeti iskola ilyen vagy olyan alapon elkülönülésre késztet. Az elkülönülés azonban nem a megfelelő kifejezés: sokkal inkább kiválasztódásról van szó, de hát szóhasználatunkat előítéleteink határozzák meg. A judaizmus középpontjában mindig is az alapos és átfogó intellektuális nevelés állt. Az iskola ezt a koncepciót próbálja érvényesíteni a modern életben. Hogy ez megvalósítható vagy egyáltalán szükséges-e, az más lapra tartozik. Számos szülő és gyerek bizonyára túl magasaknak érzi a tantervi követelményeket, túl intenzívnek tartja a zsidó tárgyak oktatását. Számukra megfelelőbb a nyilvános és a nem vallásos iskola.


21. FEJEZET. AZ ELSZAKADÁS
... oldal. Ezek a megnevezések fedik ma a zsidóságnak az ortodoxián kívül álló két fő irányzatát.
Vannak kisebb szakadár mozgalmak is ilyen a rekonstrukcionizmus és a zsidó tudomány irányzata , de ezek nem komoly vetélytársai a viszonylag elterjedt reformizmusnak és konzervativizmusnak.
A rekonstrukcionizmus a szociológiai és kulturális szemlélet hívei kiemelkedő hitszónokuk és írójuk, dr. Mordecai Kaplan köré tömörülnek. Gyakorlatuk olyan, mint a konzervativizmusé. Kaplan ragyogó tehetségű társa, Milton Steinberg rabbi sajnos fiatalon elhunyt.

... oldal. A hagyományhű rabbik... keményen küzdöttek a reform ellen.
Németországban az ortodoxia felvilágosult képviselői, köztük Moses Mendelssohn és Samson Raphael Hirsch, kemény támadásokat indítottak az előretörő reformista mozgalom ellen. Hirsch eszméi ma az ortodoxia újjáéledésének egyik alapját képezik.


22. FEJEZET. IZRAEL

... oldal. Azután, hogy Titus lerombolta Jeruzsálemet, a zsidó apák... továbbra is Cion felé fordították tekintetüket...
A cionizmus kezdetei a történelem előtti időkig nyúlnak vissza, addig a napig, amelyen Ábrahám elhagyta mezopotámiai otthonát, hogy Palesztinába menjen. A cionizmus első nemzeti akciója a Mózes vezetésével történt egyiptomi kivonulás volt. Az Írások minden könyvében fontos szerepe van a zsidó népet és Ciont, a Szentföldet összetartó köteléknek. Amikor egy gyerek hozzákezd a Tóra tanulásához, az első versről szóló első jegyzetben találkozik Rási gondolatával, amely szerint a teremtésről szóló beszámolóban rejlik az erkölcsi alapja annak, hogy Cion a zsidóság jussa. Cion Jeruzsálem egyik dombjának neve, de már a bibliai idők óta így hívják magát a földet is.

... oldal. Nem gondolom, hogy a mai izraeli szocializmus ideológiai keresztes hadjárat.
A mezőgazdasági kommunákban, a nevezetes kibucokban ma is él a szocializmus eszméje. A "mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" itt nem üres jelszó, hanem a hétköznapi élet törvénye. Vannak fiatalok, akik elhagyják a kibucot, mert túlzásnak tartják a kemény követelményeket. Mások azonban új közösségeket alapítanak, vállalva a veszélyes, határ menti vidékek megművelését, tudva, hogy településüknek katonai jelentősége van. Mégis azt hiszem, ez az idealista mozgalom sokkal inkább az ország építésére és védelmére ösztönző erőből fakad, mint a szocializmus elvont eszméiből, noha jelszavait a szocializmus találta ki. Vannak vallásos és nem vallásos kibucok. Látni kell őket: mindegyik egy csoda...

EPILÓGUS

... oldal. Egész egzisztenciámat egy sejtelem kockájára tettem föl...
Ma sem látom hazárdnak vagy felelőtlennek a döntést, hogy az ember a zsidóság törvényeinek vállalásával próbára tegye az életét. A legrosszabb esetben érdekes tanulási és cselekvési szisztémát vállal, miközben lemond bizonyos ételekről, az ünnepnapokon bizonyos mozgásszabadságról, a viselkedés könnyed fesztelenségéről azért az esélyért, hogy egy sok ezer éves eszmei áramlathoz csatlakozhat, a reményért és ez a valódi tét , hogy megleli Istent. Ennél sokkal vadabb kalandokba is belementem már, összehasonlíthatatlanul vacakabb nyereségek reményében... Nem látok benne semmiféle "ugrást a képtelenségbe", ahogyan az egzisztencialisták kategorizálják a modern kor vallásosságát. Mi a képtelenség a zsidó vallásban? Ott a Tóra: hősei emberi lények, történelme hiteles, vallásos képvilága halhatatlan, szabályai felfoghatók. Mózes bárkinél ékesszólóbb törvényhozó. A próféták annak a társadalmi igazságosságnak az apostolai, ami után ma az egész világ áhítozik. Istent keresni talán képtelenség? Semmivel sem képtelenebb, mint nem keresni, lévén az élet ma az, ami. Csak a szívünkre hallgatva hozhatjuk meg a döntést, de ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a józan észt és az ítélő értelmet. Lehetséges, hogy váratlanul éppen az értelem fogja befolyásolni a döntést...

LÁBJEGYZET
*A jegyzetanyag elsősorban az amerikai olvasók számára készült. Ezért ezt a részt nem fordítottam le teljes terjedelmében: nem szerepelnek benne a kizárólag Amerikára vonatkozó részletek. M. K.
LÁBJEGYZET
*Ugyanez vonatkozik a fordításra is, amelyben hasonló okokból alkalmaztam a magyar fonetikát. M. K.

Toldot

 
 
Szakaszunkban -- Toldot (1Mózes 25:19--28:9.) -- Jákob és Ézsau felcseperedéséről olvasunk, meg arról miként vette meg Jákob az elsőszülöttséget egy tál lencséért, és hogyan csalta ki - anyja segítségével - az atyai áldást, ami eredetileg Ézsaunak járt volna. Közben Izsák és Rivká a filiszteusok földjén hasonló megpróbáltatáson mennek keresztül, mint annak idején Ábrahám és Sára. A szakasz végén Jákob elindul nagybátyjához, Lábánhoz Mezopotámiába, hogy lányai közül feleséget válasszon magának és egyben eltűnjön egy időre a bosszút forraló Ézsau elől.
 
Audió előadások:
 

Programok ()

 | 
H K Sz Cs P Sz V
       
       
       
       
       
       
további programok - naptár nézet
további programok - lista

Naptár konverter

Válaszd ki a polgári vagy a zsidó dátumot, és klikkelj a megfelelő nyílra!
Polgári naptár
   
Zsidó naptár
   
Ha a keresett dátum naplemente utáni akkor adja meg a következő polgári dátumot!

Hírlevél

Ha szeretne értesülni az aktuális híreinkről, akkor iratkozzon fel hírlevelünkre.
Név:

E-mail: