Kezdőlap - Könyvtár

Tfilint bevinni egy kórházba, ahol minden személyes tárgyat elégetnek

11. Tfilint bevinni egy kórházba, ahol minden személyes tárgyat elégetnek

Kérdés
: A gettó rabjaira mért szenvedések közepette a betegeknek és gyengéknek még külön félnivalójuk is volt. A németek, amilyen vérszomjasak voltak, egyre-másra hozott rendeletekkel sújtották Jákobot; arra vágytak, hogy lássák, amint a zsidó nép zsidó vér- és könnytengerbe fullad bele. És függetlenül attól, hogy már addig is mennyi szenvedést mértek ki rá, ezek a démonok mindig újabb és újabb fondorlatokat eszeltek ki, hogy fokozzák a zsidók szenvedéseit.
Egyik sátáni elgondolásuk egyedülálló volt a maga nemében: a látszólagos cél az volt, hogy reményt keltsen a betegekben és a gyengékben. Bárki, aki a gettó lakói közül megbetegedett vagy legyengült, azonnal lemondhatott az életéről, mivel tudta, hogy nem áll rendelkezésre orvosság, amely gyógyulást hozhatna neki. A németek, hogy még jobban megzavarják a betegeket, felcsillantották előttük a remény egy kicsinyke szikráját. Bejelentették, hogy kórházat létesítenek Kovnó Kis Gettójában. A Kis Gettó mellett volt egy nagyobb is; a kettőt fahíd kötötte össze. El sem tudjuk képzelni, micsoda élvezetet okozott a szadista németeknek ez az új kórház; a szándékuk ugyanis csupán az volt, hogy reményt keltsenek vele a leggyengébb zsidókban, majd, miután azok, elismervén betegségüket, besétáltak a csapdába, gyorsan lecsapjanak rájuk és megsemmisítsék őket.
Egy alkalommal a következő problémával kapcsolatban kértek tőlem háláchikus döntést: Egy fiú, akinek a lábát a németek amputálták, a kórházban feküdt. Mivel arra vágyott, hogy naponta imádkozhasson Teremtőjéhez, zsidó csatornákon keresztül tudatta, hogy szeretné, ha beküldenének neki a kórházba egy tfilint. Az a makacs szóbeszéd járta a gettóban, hogy a németek a páciensek halálát vagy elbocsátását követően azok minden személyes holmiját elégetik. Tudva, hogy mi történhet vele, be szabad-e küldeni a tfilint a kórházba?

Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy be lehet küldeni az ifjúnak a tfilint, hogy teljesíthesse vele a tórai parancsot, s Isten bizonnyal nem engedi majd, hogy a tfilinnek bármi baja essék. Az, hogy a németek elégetik a személyes holmikat csupán alaptalan szóbeszéd volt, egy a sok közül, amelyet a gettóban eluralkodott rettegés szült. Amennyiben ez nem csupán szóbeszéd, hanem ismert tény lett volna, semmiképp sem engedélyeztem volna, hogy beküldjék a fiúnak a tfilint. Egy puszta híresztelés azonban kevés volt ahhoz, hogy megfosszam azt az ifjút a tfilinnel való imádkozás micvájától. A tfilint egy megbízható küldött adta át titokban a fiúnak, hogy a németek ne tudjanak róla.
Ráadásul úgy éreztem, hogy a tfilin inspirálni is fogja a fiút, aki nem sokkal azelőtt lett báál tsuvá, azaz vallástalan zsidóból vallásos zsidóvá vált. A tfilin, gondoltam, meg fogja erősíteni benne azt az érzést, hogy ő is a zsidó nép része. Dr. Davidovics, aki a kórházban dolgozott, tanúsította, micsoda hihetetlen örömöt okozott a fiúnak, amikor először öltötte fel magára a tfilint.
5702. tisri 3-án – 1941. szeptember 23-án – amikor az átkozott németek lerombolták a Kis Gettót, felgyújtották a kórházat is, elevenen elégetve a bent rekedt pácienseket, nővéreket és orvosokat. Mintegy hatvan zsidó, köztük Dr. Davidovics és a fiú, akinek a tfilint beküldték, lett a lángok áldozata. Isten vegyen elégtételt ártatlanul kiontott vérükért!
Csodák csodája! Az egyik zsidó, aki maga is bent volt a kórházban, valami csoda folytán életben maradt, és elmesélte nekünk, mi történt a bent rekedtek tűzhalálát megelőzően. A fiú szó szerint saját életével védelmezte a tfilint. Amikor már látta, hogy a kórház a betegekkel és a személyzettel együtt el fog pusztulni, megkérte ezt a férfit, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy elrejtse a tfilint, s így az ne kerülhessen a gyilkosok kezébe, akik bizonyosan elpusztítanák azt. A férfinek sikerült megszöknie a kórház-csapdából, és megmutatta nekünk a kincset, a fiú tfilinjét, amely így sértetlenül megmaradt. Teljesítse be Isten még a mi időnkben a bibliai verset: „Mert Te, Ó Uram, lángba borítottad azt, és lángok által fogod megújítani is.”
Téma: tfilin

Dvárim

Heti szakaszunk – Dvárim (5Mózes 1:1–3:22.) – Mózes ötödik könyvének első szakasza, melyben az elbúcsúzó népvezér visszapillantó tükröt tart a nép elé, felemlíti az elmúlt negyven évben történteket, és figyelmezteti a népet a Tóra és parancsolatai betartásának fontosságára.
Ez a szakasz mindig a Tisá Beáv előtti szombaton kerül felolvasására, amit Sábát Cházonnak hívnak, a felolvasott Háftárá révén, ami Cházon Jesájáhu (Jesájá Viziója).

Programok ()

 | 
H K Sz Cs P Sz V
       
       
       
       
       
       
további programok - naptár nézet
további programok - lista

Három gyászhét és Tisá böáv תשעה באב

Az év legszomorúbb és legtragikusabb napja az áv 9-ei böjt, Tisá BeÁv. Idén 2014. augusztus 4.-e hétfő estétől augusztus 5.-e kedd estéig tart. Ezen a böjt- és gyásznapon egyszerre emlékezünk az Első Jeruzsálemi Templom i. e. 586-ban történt lerombolására és a Második Templom megsemmisülésére, amely szerencsétlen történelmi egybeeséssel i. sz. 70-ben ugyanezen a napon történt. Az Első Templomot a babilóniaiak fosztották ki és égették porig, a Másodikat a rómaiak. A Templomnak, a nép vallási központjának lerombolása nemcsak a vallásra mért súlyos csapást, hanem az első - később a második - zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók kiűzetését saját országukból. Az ezt megelőző, úgy nevezett három hét egy félnapos böjttel kezdődött Támuz 17-én (idén július 15-én.).

Naptár konverter

Válaszd ki a polgári vagy a zsidó dátumot, és klikkelj a megfelelő nyílra!
Polgári naptár
   
Zsidó naptár
   
Ha a keresett dátum naplemente utáni akkor adja meg a következő polgári dátumot!

Hírlevél

Ha szeretne értesülni az aktuális híreinkről, akkor iratkozzon fel hírlevelünkre.
Név:

E-mail: