Kezdőlap - Könyvtár

Egy zsidó, aki zsidók gyilkosait védte

103. Egy zsidó, aki zsidók gyilkosait védte
Kérdés: Miután a német seregek visszavonultak Litvániából, Kaidanban elfogtak két litván gyilkost, akinek vagy húsz zsidó élete száradt a lelkén. A két litván zsidó ügyvédet fogadott fel, hogy lássa el védelmüket. Óriási összeget ajánlottak fel az ügyvédnek – olyan pénzt, amelyet ők maguk zsidóktól zsákmányoltak.
A városban élő többi zsidó könyörgött ennek az ügyvédnek, hogy ne védje ezeket a gyilkosokat. De hiába kérlelték. Ezért aztán a helyi zsidók az ügyvédet érthető módon kitaszítottnak tekintették, és nem voltak hajlandók semmiféle megbízást adni neki.
Egy nap, egyik szülőjének jahrzeitján, az ügyvéd eljött a Hoisman Kloiz-ként ismert zsinagógába, hogy imádkozzék és kádist mondjon. Kovnó összes zsinagógája közül mindössze ez az egy ma-radt meg a háború végére. A férfi fellépett az ámudra, hogy elő-imádkozóként vezesse az imát, megrökönyödést váltva ki az embe-rekből arcátlan vakmerőségével. Nem csupán arról volt szó, hogy nem tisztelte arra irányuló szerény kérésüket, hogy ne védje a litván gyilkosokat, és ne fogadja el tőlük a meggyilkolt zsidókért korábban bezsebelt vérdíjat, hanem arról is, hogy ezek után most még volt mersze belépni egy szent zsinagógába, tudván tudva, hogy zsidó testvérei bemocskoltnak, kitaszítottnak tekintik őt. Majd mindezt még tovább fokozta azzal, hogy magához ragadta az ámudot, a gyülekezet Isten előtti képviselőjének szerepét kívánván betölteni.
Reuvénen, a zsinagógai templomszolgán olyan felindultság vett erőt, amikor az ügyvédet fellépni látta az előimádkozói emel-vényre, hogy odarohant a férfihoz, letaszította az ámudról, és ráki-áltott: „Te gyalázatos! Takarodj ki erről a szent helyről! Ne merd még egyszer betenni a lábad a zsinagógába!” Az összes jelenlévő átment a szomszédos helyiségbe imádkozni, otthagyva a könnyeivel küszködő ügyvédet a zsinagógában.
Megkérdezték tőlem, hogy vajon az, amit Reuvén, a temp-lomszolga tett, összhangban van-e a háláchával, és hogy vajon azok a férfiak, akik átvonultak a szomszédos helyiségbe, a háláchá sze-rint helyesen cselekedtek-e? Lehet, hogy engedniük kellett volna, hogy az ügyvéd megemlékezzen a jahrzeitról, és nem kellett volna megsérteni azzal, hogy félretaszítják?
Válasz: A zsidó törvénykönyvben ez áll: „A közösség megbízottjá-nak alkalmas személynek kell lenni. Melyek az alkalmasság kritéri-umai? Olyan férfinak kell lennie, aki bűntelen, sosem volt rossz hí-re, még ifjúkorában sem, és szerény, a közösség által megnyerőnek ítélt személy.”
Nyilvánvaló volt, hogy egy olyan ember, aki hajlandó volt pénzért gyilkosokat védeni, figyelmen kívül hagyva zsidó testvérei-nek kérését, hogy ne tegye ezt, nem számított alkalmas megbízott-nak. Mi lehet nagyobb bűn annál, mint amikor valaki gyilkosok számára akarja kieszközölni, hogy elkerüljék a büntetésüket? Amennyiben az ügyvéd továbbviszi az ügyet és megnyeri a pert, a gyilkosok még azt gondolhatják, hogy nincsen sem törvény, sem bíró ezen a világon. Ráadásul annak a lehetőségét sem lehet fi-gyelmen kívül hagyni, hogy amennyiben ezek a förtelmes gyilkosok kiszabadulnak a törvény keze közül, az első adandó alkalmat ki-használva újra zsidókat fognak fosztogatni és gyilkolni.
Ez az ügyvéd, azzal, hogy vállalta a litván gyilkosok védelmét, a háláchá ellenében cselekedett. Még ha a gyilkosok nem-zsidó tör-vényszék elé idézett zsidók lettek volna, akkor sem lett volna szabad őket óvadék ellenében szabadlábra helyeztetni. Mi örülünk annak, ha egy gyilkosra lecsap az igazságszolgáltatás, mert ha hatalmunk-ban állna, mi magunk ítélnénk halálra őt.
Reuvén, a templomszolga helyesen cselekedett, amikor leta-szította a férfit az ámudról, és a férfiaknak is igazuk volt, amikor testületileg kivonultak a zsinagógából. Ily módon tiltakoztak az el-len, hogy egy zsidó gyilkosokat védjen, gyilkosokat, akik csöppnyi könyörületet sem tanúsítva ontották vérét ifjúnak és öregnek.
Több más férfi társaságában felkerestem az ügyvédet az iro-dájában, és hosszasan beszéltem vele, arra kérve, hogy álljon el a két litván jogi képviseletétől. Elmagyaráztam neki, micsoda gyaláza-tot hozna Isten Nevére, ha úgy jelenne meg a bíróságon, mint a két litván gyilkos védője. A keresztények úgy reagálnának, hogy „A zsidók pénzért bármire kaphatók!”, s ő ezt a cselekedeteivel csak alátámasztaná. És nem pusztán csak arról van szó, hogy olyan gyil-kosokat véd, akiknek áldozatai között talán éppen magának az ügyvédnek a rokonai is ott voltak, de ráadásul a védelmükért kapott pénzhez zsidó vér tapadt, hiszen azt a gyilkosok zsidó áldozataiktól zsákmányolták el.
Hála Istennek, a szavaim végül utat találtak az ügyvéd szívé-hez. Elállt a két litván jogi képviseletétől, és napi rendszerességgel kezdett el imádkozni velünk. Valamivel később elköltözött Kovnóból, mert félt, hogy a gyilkosok bosszút állnak rajta.
Köztudott, hogy a gyilkosok közül sokan nevüket és egyéb személyi adataikat megváltoztatva külföldre szöktek, úgy téve, mintha soha egyetlen zsidóhoz sem értek volna hozzá, miközben kezükről csak úgy csöpögött a vér. Óriási micva minden tőlünk tel-hetőt megtenni azért, hogy fényt derítsünk a gyilkosok kilétére, és a törvény elé idézzük őket. És értelemszerűen tilos segítségükre lenni abban, hogy elkerüljék bűneikért kijáró jogos büntetésüket.

Dvárim

Heti szakaszunk – Dvárim (5Mózes 1:1–3:22.) – Mózes ötödik könyvének első szakasza, melyben az elbúcsúzó népvezér visszapillantó tükröt tart a nép elé, felemlíti az elmúlt negyven évben történteket, és figyelmezteti a népet a Tóra és parancsolatai betartásának fontosságára.
Ez a szakasz mindig a Tisá Beáv előtti szombaton kerül felolvasására, amit Sábát Cházonnak hívnak, a felolvasott Háftárá révén, ami Cházon Jesájáhu (Jesájá Viziója).

Programok ()

 | 
H K Sz Cs P Sz V
       
       
       
       
       
       
további programok - naptár nézet
további programok - lista

Három gyászhét és Tisá böáv תשעה באב

Az év legszomorúbb és legtragikusabb napja az áv 9-ei böjt, Tisá BeÁv. Idén 2014. augusztus 4.-e hétfő estétől augusztus 5.-e kedd estéig tart. Ezen a böjt- és gyásznapon egyszerre emlékezünk az Első Jeruzsálemi Templom i. e. 586-ban történt lerombolására és a Második Templom megsemmisülésére, amely szerencsétlen történelmi egybeeséssel i. sz. 70-ben ugyanezen a napon történt. Az Első Templomot a babilóniaiak fosztották ki és égették porig, a Másodikat a rómaiak. A Templomnak, a nép vallási központjának lerombolása nemcsak a vallásra mért súlyos csapást, hanem az első - később a második - zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók kiűzetését saját országukból. Az ezt megelőző, úgy nevezett három hét egy félnapos böjttel kezdődött Támuz 17-én (idén július 15-én.).

Naptár konverter

Válaszd ki a polgári vagy a zsidó dátumot, és klikkelj a megfelelő nyílra!
Polgári naptár
   
Zsidó naptár
   
Ha a keresett dátum naplemente utáni akkor adja meg a következő polgári dátumot!

Hírlevél

Ha szeretne értesülni az aktuális híreinkről, akkor iratkozzon fel hírlevelünkre.
Név:

E-mail: