Kezdőlap - Könyvtár

Mikor kezdődik az ávélut-gyász?

204. fejezet

Mikor kezdődik az ávélut-gyász? (11 pontban)

1. Mihelyst a halottat eltemették és a sírnak földdel való betakarása befejeződött, mindjárt megkezdődik az ávélut-gyász és a gyászoló még ott a temetőben leveti cipőit. Ha hazafelé tartó útján nemzsidók lakásai között kell elmennie, felveheti a cipőit, de tegyen egy kevés port beléjük (mint lejjebb 209. fej. 7. p.).
2. Ha a sírkert közel van a városhoz és a gyászoló nem megy a városba, hanem mindjárt hazamegy, a gyászt csak attól kezdve kell tartania, mikor megmondják neki, hogy a sírt már beföldelték. Mindamellett, ha már közel van az este és azt akarja, hogy az a nap is beszámíttasson már neki, akkor már akkor kezdheti a gyászt, amikorra az ő becslése szerint a sírt már beföldelhették (l. Ritbá fogalmazványában a Moéd Kátán traktátusának 22. lapjához: hanem várjon addig, stb.) és ha azután tudatják vele, hogy a sírt már este előtt beföldelték, beszámítható a gyászhétbe az a nap is. Ha pedig az a nap erev jomtov (ünnepet megelőző nap) akkor az ünnep véget vet a heti gyásznak.
3. Olyan helyeken, hol más városba viszik a halottat eltemetni és még nem tudják, hogy ott mikor fogják eltemetni, akkor az otthonmaradók, mihelyst hazatérnek a halottat elkísérő útjukból, megkezdhetik a gyászt és attól kezdve számítják a gyászhetet === és a harminc napos gyászt === is. Azok pedig, akik elmentek a halottal temetése helyéig, csak a temetés után kezdik meg a gyászt és napja számolását. Némelyek azt mondják, hogy ha a ház nagyja, feje is elment a halottal, akkor azok, kik otthonmaradtak a temetés utántól számlálják, legjobb tudásuk szerint mérlegelik a temetés idejét és aszerint kezdik a gyászolást. (A közbeeső napok szabálya pedig mint fent 196. f. 5. és 6. p.) De csakis szigorításra vesszük tekintetbe a ház nagyjának tekintélyét, hogy akik otthon maradtak is, csak a temetés után kezdik a számítást, de ha a ház nagyja otthonmaradt, azok akik a halottal elmentek, nem ő utána igazodnak, hanem akkor kezdik csak a gyász napjai számlálását, miután a temetés már megtörtént.
4. Ha valaki a vízbe merült, vagy kit nemzsidók öltek meg, de tetemét nem találják, hogy eltemethetnék, mindaddig, míg kereséséről le nem mondtak nem esedékes sem az áninusz, sem az ávélusz gyásza, még a házassági érintkezés is meg van engedve, de mihelyst lemondanak arról, hogy tovább keressék, meg kell kezdeniük a gyászt. Ha pedig a gyász napjai letelte után találták meg és vitték sírba a halottat, nem kell újból a gyászolást megtartani, de az, akinek a halott apja vagy anyja volt, köteles ruháit megszakítani. Ha annak, aki a vízbe merült, felesége van és a helyzet olyan, hogy feleségének nem engedhetik meg újabb házasságkötését, akkor nem is tartanak gyászt miatta és nem is mondanak kádist utána. Mindamellett igyekezzenek valami megnyugvást szerezni lelkének, a fia imádkozzon néha elő a szt. láda előtt, olvassa fel a háftárákat, mondja az áldásra való felszólítást és hangos áldást a közös asztali imánál, adakozzon jótékony célra, tanuljon, vagy fogadjon valakit, aki helyette Tórát tanul.
5. Akinek közeli rokona halt meg, de nincs ott és azon a helyen értesül róla, ahol éppen tartózkodik, számítsa gyásza napját attól az órától, hogy megtudta, és ha azután el is megy a halott helységébe a többi gyászolóhoz, akik már megkezdték előbb a gyászt, ne rövidítse meg a gyászolást emiatt. Szintúgy, ha csak akkor értesül a dologról, mikor a gyászolókhoz megy, ezek pedig nem ott gyászolnak, ahol a halott meghalt, sem ott, ahol temették, szintén csak attól az órától számítsa gyászát, mikor a halálesetről értesült.
6. De ha csak akkor jutott tudomására, mikor a gyászolókhoz jött, akik az elhalálozás helyén, vagy a temetés helyén gyászolnak, akkor, ha a temetés idején (más) közeli helyiségben volt, azaz nem volt messzebb tíz párszányi (1 párszá = 4 mil, 1 mil = 2000 rőf) távolságnál, vagyis egy napi útnál, akkor olybá vehető, mintha a temetés órájában is már ott lett volna és számolhatja velük a gyász napjait. (Sőt akkor is, ha csak a hetedik napon ért oda, mielőtt a reggeli istentiszteletről a zsinagógából kijöttek, mert akkor még némi gyászt tartanak, velük számolhatja ő is a gyászhetet és a gyászhónap 30 napját. De csak akkor, ha a ház [család] nagyja, legtekintélyesebbje velük van, mert mindenki utána igazodik, de ha a ház [család] nagyja nincs ott, külön kell számítani a maga gyászát. Ugyanígy, ha nagyobb távolságról jön, ha ott van is a ház nagyja, külön kezdi gyászát.)
7. Az, aki az ott találtakkal együtt számíthatja gyászát, ha azután hazatér is, egyidőben tartja velük.
8. A ház (a család) nagyja, ha közel helységből jön is, nem igazodik a nálánál kisebbek után, hanem külön számolja a maga gyásza idejét.
9. Kit neveznek a ház (a család) nagyjának? Azt, akiről feltehető, hogy ha a halott hagyatékával foglalkoznának, az ő szava döntene és mindnyájan az ő tanácsa szerint járnának el, ha korban a legfiatalabb is, mégis a ház (a család) nagyjának, tekintélyének nevezhető, ha maga nem is örököl, pl. ha özvegy van ott, aki a házat vezeti, az a ház nagyja. Ki az apósánál lakik, mikor a felesége meghal, az apósa a ház nagyja, tekintélye.
10. Ha a közösség már befejezte a mááriv (esti) imát, mikor valaki meghallotta, hogy közeli rokona halt meg, de még nappal van és még nem mondta el a mááriv imát, akkor ne igazodjon a közösség után és azt a napot is beszámíthatja. De ha ő is imádkozott már mááriv-ot, nem számíthatja be többé azt a napot és a hét napot === meg a harminc napot === a következő naptól kezdi számítania. Ezt azonban csakis szigorítás céljából és nem megkönnyítés céljából mondjuk így, mert ha pl. a harmincadik napon hallotta a haláleset hírét, mikor az esti mááriv-ot már ő is elmondta, nem mondjuk, hogy már este van (a harmincadik nap már elmúlt) és ez már távoli hír (melyről a 206. fejezetben fogunk beszélni), hogy könnyítsünk rajta, hanem még nappalnak vesszük és közeli hír lesz, az a nap pedig mindenesetre beszámítható neki. Ami a tfillinnek (imaszíjaknak) a többi napon való feltevését illeti, (amelyet a gyászoló az első napon nem vesz fel), ha akkor hallotta a hírt, miután az esti imát már elmondta, de még nappal van, vegye fel másnap bróchó (áldásmondat) nélkül, és takarja be. Ha ez a harmincadik napon történt, vegye fel másnap a tfillint és mondja el rá a bróchóit is mindenesetre. Ha nő hallotta hírét annak, hogy valamely közeli rokona halt meg és hallotta akkor, mikor a közösség az esti (mááriv) imát már befejezte, de még nappal van, ha nem szokott mááriv-ot imádkozni, a közösség után kell igazodnia és pedig a dolog megszigorításával tudniillik, hogy az a nap nem számít be neki.
11. Járványos halálvész idején – amitől Isten óvjon! – félelem miatt nem szokták a gyászt mindjárt megtartani, de ha harminc napon belül elmúlt a veszedelem, meg kell a gyászt kezdeni és tartani. Ellenben, ha harminc nap után múlt csak el, vagy ha a harminc napot ünnep szakította meg, azután már nem kell a gyászt megtartani (l. Chászám Szofer Joré Déá 342. döntvény).
Téma: gyász

Vájécé

 
Szakaszunk -- Vájécé (1Mózes 28:10--32:3.) -- azzal kezdődik, hogy Jákob menekül testvére, Ézsau gyilkos bosszúja elől. Cháránban nagybátyja, Lábán házában, talál menedéket, elveszi annak két lányát, Léát és Ráchelt és gyors egymásutánban 11 fia születik, majd egy lánya, Dina. 14 évet szolgál két feleségéért és további hat évet, aminek fizetségképpen apósa nyájából részesedik. A szakasz végén ismét úton találjuk Jákobot, amint hazafelé igyekszik Kánaánba.
 
Audió előadások:

Programok ()

 | 
H K Sz Cs P Sz V
       
       
       
       
       
       
további programok - naptár nézet
további programok - lista

Naptár konverter

Válaszd ki a polgári vagy a zsidó dátumot, és klikkelj a megfelelő nyílra!
Polgári naptár
   
Zsidó naptár
   
Ha a keresett dátum naplemente utáni akkor adja meg a következő polgári dátumot!

Hírlevél

Ha szeretne értesülni az aktuális híreinkről, akkor iratkozzon fel hírlevelünkre.
Név:

E-mail: