Zsidó ünnepek a chászid legenda tükrében

A könyv, ahogyan a szerző, Naftali Kraus írja, három témakör anyagát öleli fel: a zsidó ünnepek bibliai eredetét, annak folklorisztikus vetületét, a chászid mondavilágot, majd végül a törvényt, a háláchát. Ami a zsidó ünnepeket illeti, ott valóban szükség van a témával átfogóan foglalkozó kiadványra, bár történtek kezdeményezések ezen a téren is, mint például a Halljad, Izrael! (Budapest, 1987, MIOK. Alef könyvek), Friedmann Benjámin: A zsidó vallás törvényei (Bné Brák, 1988) vagy Hayim Halevy Donin Zsidónak lenni... című könyvének magyar fordítása (Budapest, 1991).

Ugyanez vonatkozik a törvényre és a háláchára, bár megjelent már a Kicur Sulchán Áruch magyar fordításának újranyomása (Tel Aviv, 1987, Sinai) egy kötetben, majd három kötetben a MIOK kiadásában, 1988-ban. De mind az ünnepek, mind a törvények vonatkozásában van helye új megközelítésnek, új szempontok felvetésének, történelmi fejlődésük és hátterük ismertetésének. Különösen érdekes lehet az ősi törvények tükrében vizsgálni az ultramodern technikai eszközök, találmányok alkalmazásának lehetőségeit.

Ezeknek a témáknak a szempontjából Naftali Kraus könyve nagyon dicséretes.

Az ünnepeket és a törvényeket (az utóbbiból viszonylag kevés van) teljesen körülfonja a chászid mondavilággal, ahol a csodatévő cádik szinte földöntúli hatalommal rendelkezik, és megoldja a szegény, egyszerű, szenvedő zsidó minden problémáját, a földi és néha még az égi hatalmakkal is szembeszállva, egyenesen a Láthatatlanhoz fordulva. Ezek a mondák nagyon vonzóak és meghatóak. Kár, hogy a mindennapi életben messze nem ilyen egyszerűen mennek a dolgok. A chaszidizmust sem lehet leegyszerűsíteni, amely igen bonyolult szellemi magasságba emeli a jámbor, hívő zsidót.

A Talmud Bráchot traktátusában elmondja, hogy már Mózes felvetette az Örökkévalónak a kérdést: mi az oka, hogy van igaz ember, akinek jó dolga van, és igaz, akinek rossz dolga van. Van gonosz, akinek jó dolga van, és gonosz, akinek rossz dolga van. Először ezt az örök kérdést úgy próbálják elmagyarázni, hogy az igaz, akinek jó dolga van, az igaznak a fia; akinek rossz dolga van, annak apja gonosz volt. Rossz ember, akinek jó dolga van, igaz ember fia; akinek rossz dolga van, annak az apja is rossz volt.

De ez nem így van -- dönti meg a Talmud az állítást --, mert ellentmond annak a tórai versnek, amelyik azt mondja: "...ne kelljen meghalni az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalni az apákért, mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia..." (5Mózes 24:16). Ekkor azt válaszolja a Talmud, hogy az igaz, akinek jó dolga van, teljesen igaz; gonosz ember, akinek jó dolga van, nem teljesen gonosz; akinek rossz dolga van, teljesen gonosz.

Végül ezt a választ sem fogadják el maradéktalanul, és rabbi Méirt idézik, akinek az a véleménye, hogy ezt a talányt még Mózesnak sem sikerült megfejtenie, hiszen "nem támad Izraelben még egy olyan próféta, mint Mózes..." De a Gondviselés útjait, hagyományaink szerint, még ő sem értette meg teljesen...

(Naftali Kraus: Zsidó ünnepek. Budapest, 1994, Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. 165 l.)