Kerek, őrzött és szögletes macesz – melyik ízletesebb?

Németh Zoltán beszélget Oberlander Báruch rabbival Peszáchról

1. Mi az Egyiptomból való kivonulás mélyebb üzenete?

A mélyebb üzenet az csak a gyakorlati, azaz a fizikai parancsolatok betartására épülhet. Egy szóval idén április 19-e délelőttől, 27-én este 20:40-ig nem szabad semmiféle kovászosat, azaz kenyeret, kekszet, tésztát, stb., enni! Helyettük maceszt, azaz a peszách előírásainak megfelelően készült pászkát fogyasztunk.

A zsidó ünnep mindig több, mint történelmi megemlékezés. Olyan esemény, amelyet személyesen kell megtapasztalni és újraélni, s amely minden időben és mindenhol üzenetet hordoz minden zsidó számára. Ez az elv különösen érvényes a peszáchra. Bölcseink kimondták: "Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni önmagára, mint aki személyesen hagyta el Egyiptomot". A peszáchi széder és elbeszélései, szokásai adnak alkalmat arra, hogy megtapasztaljuk a saját, személyes kivonulásunkat Egyiptomból.

Egyiptom nemcsak földrajzi hely, hanem lelkiállapot is. Egyiptom héber neve – Micrájim –, összefügg a méjcárim szóval, amely "határokat", "körülzártságot" jelent. Az Egyiptomból való "személyes megszabadulás" önmagunk meghaladását jelenti, saját természetes korlátainkon való felülemelkedést. Mindannyian rendelkezünk isteni lélekkel, mely lényege szerint végtelen és kötetlen. Személyes Egyiptomunk ennek a szellemi lehetőségnek a beszorítottságát, lezártságát, korlátozottságát jelenti. E személyes Egyiptom természete az ember jellemétől és kifinomultságának fokától függ. Van, akinél a személyes Egyiptom önző vágyaiból és természetes hajlamaiból áll, másnál az értelem és az ész korlátaiból. Sőt, van a szentségnek is "Egyiptoma". Ez olyan állapot, amikor az ember elkötelezett ugyan a szentség irányába, de ez az elkötelezettség korlátozott: természetének korlátai közé szorul. Ezek az állapotok határt szabnak végtelen, isteni természetünknek.

Így aztán az Egyiptomtól való megváltás érvénye túlnő a peszáchi ünnepen, és életünk minden napjára vonatkozik.

2. Mik az ünnepre való felkészülés gyakorlati lépései?

Nagytakarítás: A peszáchi előkészületek alapos nagytakarítással kezdődnek, hogy otthonunkat teljesen megtisztítsuk minden kenyérmorzsától és egyéb kovászos ételtől, cháméctól. Ki kell takarítani, fel kell kutatni és meg kell semmisíteni mindent, ami Peszáchkor nem kóser – azaz olyasmi, ami chámécot tartalmazhat.

Bevásárlás: Az ünnepre való bevásárlás különleges figyelmet kíván, mert gondosan ügyelni kell, hogy semmi olyasmit ne vegyünk, ami chámécot tartalmazhat. Az aranyszabály: „Ha nem biztos, inkább ne!” Szükséges, hogy megfelelő mennyiségű, Peszáchra alkalmas kóser ételt készítsünk elő, és legyen mit ennünk az ünnep nyolc napján. Ezek közül a legfontosabb a mácá (macesz), mert ez helyettesíti a kenyeret.

A konyhai eszközök: Peszáchkor nem használhatjuk a rendes edényeket és evőeszközöket, amelyek akár csak egy pillanatig is cháméccel érintkeztek. Sok háztartásban van elkülönített edény- és étkészlet, amelyet csak Peszáchkor használnak. Akinek nincs külön peszáchi edénye, annak ki kell kóserolnia a rendes edényeket.

A főzéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben – akár szárazon, akár zsiradékban – sütni vagy pirítani szoktunk, tűzben izzítani. A kóserolás folyamatához sok előírás kapcsolódik, ezért ezt csak kompetens rabbi segítségével ajánlott végezni. A tűzhely sütőit és égőit is peszáchi használatra kaserolni kell. A kóserolást Peszách előtt bármikor el lehet végezni, de legkésőbb az ünnep beállta előtti reggelen.

A smurá azt jelenti: „óvott”, „őrzött”. „Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét...” (2Mózes 12:17.) Ezt a mondatot úgy is értelmezhetjük: „és őrizzétek meg a maceszt” (attól, hogy cháméc legyen). A legtöbb Bölcs – következésképpen a Háláchá – szerint az őrzést akkor kell elkezdeni, amikor a gabonát lisztté őrölték. Miután minden, peszáchra készült maceszt így őrzött lisztből sütnek – ezt misáát töchiná-nak hívják –, a peszáchra kóser macesz gyakorlatilag mindig mácá smurá.

Néhány Bölcsnek azonban az volt a véleménye, hogy a maceszt a gabona learatásától kezdve őrizni kell – ezt misáát köcirának nevezik. Ezért vannak, akik aggályosan ügyelnek arra, hogy csak olyan maceszt egyenek, amelynek őrzése – smirája – így történt. Némelyek, pl. a chászidok, peszách egész idején ilyen maceszt esznek, mások csak a széderestén ragaszkodnak ehhez. Ez az aratástól fogva őrzött macesz a szigorúan vett mácá smurá.

Nálunk, itt Magyarországon ezt a mácá smurá misáát köcirát előre meg kell rendelni a hitközségi irodában, időben mivel korlátozott mennyiségben kapható.

4. Mi a különbség a szögletes és a kerek formájú macesz között? Csak az íze?

A maceszt ma többnyire géppel készítik. A modern gépek használata nemcsak a jó minőséget biztosítja, de lerövidíti a gyártási időt is, így csökkenti az erjedési folyamat megindulásának veszélyét. Természetesen nagy figyelmet kell fordítani még a legkisebb alkatrészre is, nehogy egy parányi tészta ragadjon rá, ami az összes maceszt chomeccé teszi. Nem számít, hogy a macesz kerek vagy szögletes: a formának nincs jelentősége, de a kerek macesz a kézzel készített változat és sokan vannak, akik előnyben részesítik ezt. Érvelésük, hogy a maceszt lösém mácát micvá, azaz a micvá céljából kell készíteni, a gép viszont nem ezzel a gondolattal készíti a maceszt. Az ellenérvelés erre pedig az, hogy az ember amikor bekapcsolja a gépet, azt ezzel a gondolattal teszi meg. Kb. 100 évvel ezelőtt amikor feltalálták a maceszkészítő gépet "világháború" tört ki a rabbik között és hatalmas irodalom keletkezett e kérdéskörben. A Chábád Lubavics Egyesület régi hagyománya, hogy Izraelből, Kfár Chábádból érkezett kézi maceszt osztogat, hogy legalább Széder estén ez (is) kerülhessen az asztalra.

A mai gyakorlatban az ünnep egész ideje alatt a kovászost tartalmazó termékeket nem semmisítjük meg, hanem félretesszük, és a rabbi közvetítésével eladjuk azokat. Erre törvényes lehetőséget ad a kovászos-eladási szerződés. Ez szabályos adásvételi szerződéssel történő üzletkötés, amellyel megfelelő áron el lehet adni a chámécot nem zsidónak. Az eladót nem érheti az a vád, hogy csak „papíron” kötött üzletet, mert a szerződés érvényessége szempontjából közömbösek a felek hátsó szándékai.

A szabályos ügylet alapján az eladó megszabadul az általa birtokolt cháméctól. Peszách után az eladó valamivel magasabb áron visszavásárolhatja a chámécot, ha addig még nem szállította el a vevő, így valami haszonhoz is jut. Ennek ellenére nem szabad az üzlet létrejöttét ahhoz a feltételhez kötni, hogy a nem zsidó köteles az árut az eredeti tulajdonosnak eladni, vagy az eredeti tulajdonos köteles megvásárolni. Az adásvételi szerződésnek nemcsak a zsidó vallási bíróság – a bét din –, hanem a polgári bíróság előtt is érvényesnek kell lennie. Ezért vannak akik nem csak héberül, hanem a helyi nyelven is megfogalmazzák a szerződést. A nem zsidónak át is kell adni a megvásárolt chámécot, de ha erre nincs lehetőség, a zsidó bérbe adhatja neki azt a szobát vagy helyiséget, amelyben a cháméc van. A bérleti feltételeket a kovászoseladási szerződésben kell kikötni.

Mivel a fent leírtakhoz még igen sok részlet tartozik ajánlatos csak kompetens rabbi közvetítésével lebonyolítani az eladást! (Akovászoseladási meghatalmazást lásd a 11. oldalon.)

A szabadulás ünnepének a Bölcsek konkrét formát adtak. Ehhez tartozik a négy pohár bor elfogyasztása különböző, megjelölt helyeken. (Hasonlóképpen az imaszöveget sem bízták az emberek spontán érzéseire, lásd majd egy későbbi számban az Imáról szóló cikkemet.) A Sulchán Áruch (Orách Chájim 472:10.) szerint annak is, aki nem kedveli a bort, meg kell innia ennyit. A Talmud (Nödárim 49b.) említi Rabbi Jehudá börábi Iláé esetét, aki heteken keresztül szenvedett a négy pohár bortól. Lehet, hogy ezzel az előírással is azt akarták hangsúlyozni, hogy az ember képes a saját határain is átlépni (lásd 1. pont).

Már az Imáról szóló cikkemben is hangsúlyoztam azt, hogy lehet magyarul imádkozni, de a Hágádánál ez annál inkább is fennáll, mivel a Széder fő micvája a szipur jeciát micrájim, az egyiptomi kivonulás történetének elbeszélése, és itt muszáj a tartalmat megérteni. Ezért mondja a Háláchá, hogy a házigazda igyekezzen a Hágádát jiddisre (illetve a beszélt nyelvre) lefordítani.

8. Miért foglalkozik a Hágádá négy különböző fajta gyermekkel (bölcs, rossz, együgyű és amelyik még kérdezni sem tud)?

Az Egyiptomból való kivonulás és az azt követő Tóraadás által lett Jákob törzseiből a zsidó nép. Ezért most, amikor a zsidó nép születését ünnepeljük fontos kihangsúlyozni, hogy mind a négy gyermekre, azaz minden embertípusra szükségünk van a zsidó nép jövőjéhez. Nem válogatunk zsidó és zsidó között, senkiről nem mondunk le. És az üzenetünk a rossz gyereknek: "ha ő is ott lett volna [Egyiptomban], ő nem szabadult volna ki"? Ez csak az akkori Egyiptomból való kiszabadulásra vonatkozik. Akkor nem szabadult volna ki a "rossz", azonban ma már, a Tóraadás után minden zsidó a zsidósághoz tartozik, tekintet nélkül szellemi állapotára, viselkedésére, akaratára. Aki zsidó anya gyermeke, az zsidó marad örökre.

9. Ha barátainkkal kirándulásra megyünk mit lehet enni "peszáchra nem kóser" helyen?

Általában aki csak zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt nem kóser étteremben az nem ütközik nagy tilalmakba, mint majd erről egy későbbi számban a Kóserságról szóló cikkemben szót ejtek. Azonban peszáchkor szigorúbb a helyzet, mivel ilyenkor egy szem morzsától is óvakodni kell és peszách alatt nincs érvényben az 1:60 annulálási szabály. Ezért csak olyasmit lehet enni, ami teljesen természetes és semmilyen fajta evőeszközzel nem érintkezett.

Peszáchról, az ünnepről, a Hágádáról, a Széderről még sok mindent írhatnék, aki további részletek felől érdeklődne, annak ajánlom Az őrködés éjszakája peszáchi Hágádát, a Magyar Könyvklub és a Chábád Lubavics Egyesület közös kiadását.

A megsült macesz nem tud erjedésnek indulni. Az összetört vagy morzsolt kész maceszból különböző alapanyagokat lehet készíteni: maceszdarát, maceszpelyhet, macesztortához való „lisztet” és hasonlókat. Azonban chászidok attól tartanak, hogy hátha a gyurás folyamán hátra maradt egy kis liszt, mely akkor nem érintkezett a vizzel és most pl. a levesben fog először. Így fenáll a chomec veszélye. Ennek következtében a lubavicsi Szédereken az ünnep hangulata a Hágádából származik, nem a macesz gombócból... (Ünnep utolsó napján mi is fogyasztunk maceszgombócot.)

A fenti gondolatokhoz hozzászólásokat és észrevételeket szívesen látunk