„A Szovjetunió csak a sakkozóknak volt jó"
Zev - a chászid sakkozó
A történet - szerencsére - nem ritkaság: fiatal zsidó fiú Ukrajnában összetalálkozik a lubavicsi Rebbe egyik küldöttjével, aztán rövid idő elteltével jesivában, majd Izraelben találja magát, ahol tovább folytatja a régi-új életmódot és vallásos zsidóként éli mindennapjait.
A velem szemben ülő Zev, aki egy nemzetközi sakkversenyre érkezett Magyarországra, kissé elüt az átlagtól: hosszú kaftánja és bársonykalapja van, és szigorú vallásossága ellenére a sakk mestere, nemzetközi versenyek győztese, emellett chászid ihletettségű zongoradarabok szerzője. Az ukrán származású és ma Izraelben élő Zevet arra kértem, meséljen egy keveset izgalmas élettörténetéből.
A jiddis irodalom és a zsinagóga tolvaja
- Hogyan lesz egy ukrán kisfiúból chászid sakkozó és zeneszerző?
- A háromszázezres ukrajnai Zsitomir városban születtem 1975-ben. Mondanom sem kell, hogy még az én gyerekkoromban sem volt a Szovjetunióban könnyű zsidónak, hát még vallásos zsidónak lenni. Habár a szüleim nem voltak vallásosak, sohasem titkolták el előlem zsidó származásunkat. Már kisgyerek koromtól kezdve nagyon érdekelt a jiddis irodalom és minden, ami a zsidók történetével és általában bármiképpen a zsidósággal kapcsolatos. Addig addig kutattam, rníg eljutottam a város zsinagógájához, ahol minden péntek este egypár öreg ember és még több KGB ügynök gyűlt össze. A zsinagóga könyvei nagyom felkeltették az érdeklődésemet, és amikor láttam, hogy senki nem használja őket, lefizettem a zsinagóga részeges őrét pár kopejkával és hazacsempésztem a könyveket. Nagyon sokat tanultam, és saját szorgalmamból tizenöt éves koromra megtanultam héberül.
Ekkor néhány barátommal megalapítottuk a városban a Bétár nevű mozgalmat, aminek a zsidó kultúra terjesztése volt a célja.
Sakk vagy zsidóság
Egy nap egy lubavicsi rabbi jött a városba és azt mesélte, hogy a nyáron zsidó tábort szerveznek. Nagyon nehezen tudtam a tábor mellett dönteni, mert arra a nyárra - mint sikeres sakkozó gimnazistát - Odesszába és a Krímbe hívtak sakkversenyre. A szovjet hatalom számomra szinte egyetlen pozitívuma az volt. hogy mi sakkozók meg tudtunk élni - már gyerekfejjel is - a sakkozásból. Mindenféle versenyekre hívtak meg bennünket az ország minden pontjára, ahol fél napokat versenyeztünk fél napokat pedig a strandon töltöttünk. Mindenesetre mégiscsak a tábor mellett döntöttem.
Elmentem Kijevbe, és a tábornak óriási hatása volt rám, úgy döntöttem, hogy vallásos zsidó leszek. Ettől kezdve mindent, amit a zsidóságról megtudtam, azt azon nyomban meg is tartottam.
Vlagyiszlov utca 3.
A legközelebbi alkalommal, amikor a fent említett Jichak Kogen lubavicsi
rabbi a városba jött beszédet tartani, írtam neki egy rövid levelet. Kértem, se-gitsen nekem: szeretnék jesivába menni de a szüleim nagyon ellenzik. Már akkor hallottam a Moszkvában félig illegálisan működő - akkor egész Szovjetunióban egyetlen - lubavicsi jesivá-ról. és szívem minden vágya az volt, hogy ott tanulhassak. A szüleim azonban természetesen nagyon ellenezték ezt.
Ügy döntöttem, hogy el fogok menni egy ügyvédhez, és megbeszélem vele. milyen jogai vannak egy hozzám hasonló tizenöt éves fiúnak. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy jogom van a szüleim akarata ellenére is ott tanulni, ahol a szívem kívánja. Nem sokat haboztam, rögtön hazamentem, becsomagoltam a könyveimet, magamhoz vettem összes akkori vagyonomat. 200 rubelt - kiszámoltam, hogy a kenyér akkori 12 kopejkás ára mellett. 200 rubel több évre elég lesz a számomra vész esetén... - és felültem egy vonatra Moszkva felé.
A jesiváról tudtam, hogy a Vlagyiszlov utca 3 alatt található, de azt már nem, hogy milyen környéken vagy kerületben, így leszálltam a vonatról a húszmilliós Moszkvában két nagy doboz könyvvel a kezemben és kétszáz rubellel a zsebemben, majd egy nap kóborlás után, miután már a rendőrséget is megjártam, megtaláltam a jesivát. Amikor a jesivában megtudták, hogy a szüleim akarata ellenére jöttem hozzájuk, egy kissé megijedtek, de végül hála az égnek, már a szüleim is megbékültek a gondolattal.
Egy pár év után, amikor komoly válsághelyzet volt a Szovjetunióban, kivándoroltam Izraelbe, és ott egy jesivában, Kirját Gátban kezdtem el tanulmányaimat. Később Jeruzsálemben folytattam, itt tanulok a mai napig is. Azóta a szüleim is kivándoroltak, ők Bostonban laknak.
-Hogyan tudod egyeztetni mély vallásosságodat a sakkozással? Voltak e rossz tapasztalataid?
- A sakkozást és a Tórát nem tartom ellentmondásnak, épp ellenkezőleg, úgy gondolom, talán ez mutatja igazán, hogy az ember lehet büszke zsidó és ugyanakkor részt vehet a világi élet ilyen részében is. Az egyetlen probléma a szombaton tartott versenyekkel kapcsolatban merült fel. Amikor megkérdeztem a rabbimat az ügyről, azt felelte, hogy a sakkozás nincs tiltva szombaton, persze azzal a feltétellel, hogy ilyenkor nem elektromos sakk-órát használok.
K.S.
