Ki nem hallotta a nevét? Ki nem ismeri a mozgalom aktivistáit, akiket Chá­bád­nyi­kok­nak neveznek? Ki nem találkozott velük katonai táborokban, reptéren, kórházakban, – mindenütt ahol zsidók vannak?

Mindenki. Menachem Mendel Schneerson, a hetedik lubavicsi rebbe, aki ezt impériumot az elmúlt 50 évben felépítette, 1902 (5662) niszán 11-én – idén, március 24-én – született a cári Oroszországban. Így most vasárnap lesz száz éves.

Cikkünk címe méltán okozhat homlokráncolást azoknál akik tudják hogy a rebbe nyolc évvel ezelőtt elhunyt. Igen ám, de ezzel együtt és ennek ellenére Ő él, nemcsak könyveiben, hanem abban a hagyományban amit híveire örökített. A chászidok világszerte nem annyira halálozási dátumát tartják számon, mint születésnapját, jelezvén ezzel, hogy a Rebbe által szankcionált tradíciók élnek. A Talmud szerint „Jáákov ősapánk nem halt meg” (Táánit 8b.). Azonnal felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez, hiszen a Tóra leírja a gyászt, balzsamozást és temetést? A válasz az, hogy miként leszármazottai élnek és az általuk fémjelzett monoteizmus él – ugyanúgy él Jákov szelleme is, vagyis metafizikai mivoltában él tovább.

A sok chászid rebbe között Menachem M. Schneerson volt az egyetlen, akit nem csak karizmatikus egyénisége, hanem széleskörű világi tudása is feladatára predesztinált. Tudtommal ő volt minden idők egyetlen chászid vezetője, aki amellett hogy nagy gáon volt a Tóra tudományokban – egyetemet végzett (hajómérnöki diplomát szerzett a párizsi egyetemen) és nagy tudását, tapasztalatait, helyzetismeretét mindenki dicsérte, aki csak találkozott vele. Izraeli államférfiak sora járt nála, tanácsért, segítségért és amikor a jelenlegi miniszterelnök, Árik Sáron, honvédelmi miniszter korában nála járt, utána elmondta, hogy az volt a benyomása, mintha a rebbe részt venne a legtitkosabb kabinet üléseken is.

Hívei – akik szavára tűzbe mentek – persze nem ezt tartják legnagyobb érdemének, hanem spirituális hatósugarát, amely az egész zsidó világot körülfogta. Ha valaki beteg volt, ha valakinek bármilyen problémája volt – nem tett egy lépést sem anélkül ,hogy a rebbével konzultált volna. Így volt ez a sztálinista terror idején a Szovjetunióban és így volt világszerte ahol zsidók vannak.

Ma több mint ezer lubavicsi küldött tevékenykedik a világon – Budapesten is – és ők azok, akik a rebbe végrendeletét követve terjesztik az igét. Ez abból áll egyszóval hogy nincs elveszett zsidó, nincs „ferfállen”, hanem mindenkit akit zsidó anya szült a világra, szívélyes barátsággal kell megközelíteni és közelebb hozni gyökereihez, a zsidósághoz.

A rebbe, tevékenysége 44 évében, tíz „akciót” hirdetett meg, amelyek felölelték a zsidó élet minden területét. Ha valaki lát korházakban, péntek délután vallásos lányokat és asszonyokat, akik szombati gyertyákat osztogatnak a beteg nőknek – biztos lehet abban hogy ezek a lubavicsi eszme hívei. Ugyanez áll a kóser konyha, a tfilin, a mezuza, a zsidó családi élet stb. területeire is. A legnemesebb, legemberibb akció a tízből, az Áhávát Jiszráél akció volt, vagyis hogy a zsidók szeressék egymást és emelkedjenek felül a kicsinyes perpatvarokon.

Utolsó akciója a rebbenek a messiás eljövetelébe vetett hit megerősítése volt. Ez az ami a hivő zsidókat összeköti az egész világon és ez az ami üzemanyagként szolgál a rebbe küldötteinek, legyenek akár Kamcsatkában, akár a kínai Sanghajban, vagy Bécsben és Prágában.

A rebbe gyermektelen volt és az utódlás fájó problémája nincs megoldva. Jelenleg, a rebbe 100 éves születésnapján, küldöttei, a sliáchok, azok akik fáklyahordozóként terjesztik az igét és töltik be a rebbe – betölthetetlen – helyét.