Mesélik, hogy egyszer egy híres rabbi és a samesze érkeztek egy faluba. A rabbi, aki jesivájának gyűjtött faluról falura járt és mindenütt nagy tisztelet övezte. A mi falunkba péntek délután érkeztek. Már igen későre járt és egyre közeledett a sabesz. Gyorsan betértek az első fogadóba, letették csomagjaikat és mindketten elindultak a mikvébe, a rituális fürdőbe, hogy még a szombat bejövetele előtt megtisztálkodjanak és ünnepi ruhára váltsanak. Elindult a rabbi és a samesz ki-ki a maga útján. Mindketten nagyon igyekeztek, és a samesz nagyon épphogy a szombat fogadás előtt megérkezett a falu zsinagógájába. A híres rabbi is szedte magát. Amikor már a zsinagóga felé tartott a fürdőből, szeme megakadt egy útszéli szekéren ami a sárba ragadt. A rabbinak azon nyomban eszébe jutott a Tórai passzus mely szerint ”Szeres felebarátodat…” felgyűrte ing ujját és beállt segíteni azok közé, akik a szekeret akarták kitolni a sárból. Húzta-tolta, húzta-tolta. S mikor a végén sikerült egy erős lökéssel kitolni a szekeret a gödörből, a híres rabbi nagy igyekezetében arcra esett a sárba. Szombati ruhája piszkos lett, de örült, hogy megtartotta ezt a nagy micvát. Nagyon későre járt már, haza sem tudott menni átöltözni, hanem egyenesen folytatta útját az imaház felé. Amikor megérkezett már mindenki tudta, hogy egy nagy rabbi érkezik a városba és mindenki a két idegen arcot figyelte. Az ima után a közösség legelőkelőbb tagjai a rabbi sameszéhez fordultak, hisz meg voltak győződve róla, hogy a szebben öltözött tiszta ruhájú ember a híres rabbi. Meghívták magukhoz péntek esti kidusra, s ő örömmel fogadta a meghívásokat. A rabbi eközben sáros ruhája miatt csak egy egyszerű samesznek lett nézve. Az ima után még csak oda sem fordultak hozzá a helybéli zsidók. S már zárták volna a templomot, amikor valaki észrevette, és kénytelen kelletlen meghívta magához vacsorára.

Amikor a két zsidó, a rabbi és a samesze 120 év után a Túlvilágon fölkerültek az égi bíróság elé az isteni törvényszék úgy rendelkezett, hogy lelküknek újra le kell jönni a földre. „Eltévesztettétek feladatokat!” – szólt az égi hang. A rabbi legyen rabbi, és a samesz legyen samesz…

A zsidóság szerint minden embernek megvan a maga feladata az evilági életben, amely feladat teljesítésével egy tökéletesebb világot teremtünk. Amilyen fontos az, hogy mindenki a legnagyobb lelkiismerettel próbálja a feladatát teljesíteni legalább olyan fontos az is, hogy valóban felismerjük a ránk szabott feladatokat. Mindnyájan azon vagyunk, hogy egy szebb és egy jobb világot teremtsünk magunk köré. Azon vagyunk, hogy ne aludjon ki a magyar zsidóság lángja, minél többen kapjanak lehetőséget a hagyományok megismerésére, zsidóságuk megélésére. Ezért a magasztos célért mindnyájunknak tenni kell valamit. Ki a tudásával, ki a tapasztalataival, ki anyagi lehetőségeivel. E munkának mindnyájan egyenlő részesei vagyunk.

Itt is köszönötetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat:

Szántó László 100 000 Ft.

Mucsi Éva 90 000 Ft.

Gaál Jenőné 50 000 Ft.

Alapítványunk számlaszáma:

Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány,

A befizetett adományok adómentesek