Egység 56. - 2005. április



ElejéreElőzőVan-e eredeti magyar zsidó irányzat?Hagyományhű nevelés a legmodernebb környezetbenKövetkezőVégére


Álmaink valóra válnak


Álmaink valóra válnak
 

A Zohár azt mondja, hogy az áhítat az imához olyan, mint a szárnyak a madár­hoz. Az áhítattal mondott imákat még a legegyszerűbb embertől is meghallgatja az Örökkévaló, és minden álmunk va­lóra válhat.

Úgy tűnik a hit és az áhítat minden­re megadja a választ.

1989-ben három hónapos fia­tal házasként érkeztünk feleségem­mel Batshevával Budapestre. Két ál­munk volt akkor. Az egyik, hogy minél több mindenben segíthessük a Magyar­országon élő zsidóságot, a másik, hogy gyermekünk születhessen. 1991-ben megszületett Mendel fiúnk, és Hála az Égnek, utána meg sem állt a gyermek­áldás. Ma - Báruch Hásem - hat gyer­mekünk van. Akkor még nem gondol­tuk, hogy jövőbeli életünkben éveken keresztül e két álmunk (Mendel fiúnk és a hazai közösség) között kell majd, hogy lavírozzunk. 2000-ben Mendel nagyon megbetegedett és másfél évre el kel­lett költöznünk. Amikor végül csodála­tos módon felgyógyult, akkor azt hittük, hogy vége ennek a szörnyűségnek. De sajnos alig két évre rá, újra ránk zuhant a pokol, Mendel újra beteg lett, és most már erősen kellett hinnünk...

Tehát az elmúlt öt évben ide-oda in­gáztunk a kórházi szobák - a Vasvári, a vészhelyzetek - a Szabadegyetem, a fájdalmas kezelések - és az itthonról ka­pott jó hírek között.

Valahányszor hazalátogattunk, erőt és reménységet adott nekünk a ti bízta­tásotok, és a sok levél és üzenet, me­lyekben jót és egészséget kívántatok. És ami a legtöbb erőt adhatott, az az ima - mindannyiótok és mindannyiunk imája -, aminek hatására megnyíltak az ég kapui, és fohászaink meghallgatásra találtattak. Mendel felgyógyult és Isten segítségével heteken belül újra hazaköl­tözhettünk.

A mi kis történetünkből én többek között azt tanultam, hogy habár „a tett az első", mégsem szabad azt hinnünk, hogy minden a mi kezünkben van, kell egy kicsit az „égiek"-re is bízni.

 

Itt is köszönetet szeretnénk monda­ni mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítet­ték munkánkat és ezzel is lehetővé tet­ték, hogy pl. az anyagi nehézségek mi­att egyre ritkábban megjelenő Egység újság egy újabb száma kerüljön az olva­sók kezébe.

 

Kóródi Péter 100 000 Ft

Pásztor Tibor  50 000 Ft
Vince György 100 000 Ft
 
Köszönöm nektek és „nekik"
Oberlander Báruch rabbi
 



Szóljon hozzá!

Név:

E-mail: Kérek értesítést a további hozzászólásokról: