Peszách - a cselekvés ünnepe

Peszách a zsidónép legközpontibb ünne­pe, hiszen az egyik legfontosabb elemét az Egyiptomi Kivonulást dolgozza fel. Ebből következik az is, hogy az egyiptomi kivonuláshoz igen csak sok jelképpel kell felkészülnünk. Nem csoda, hogy az ün­nep előestéjét szedernek azaz „rendnek" nevezzük, hiszen a sok teendő között, a négy pohár, a négy kérdés, a torma, a macesz, a tojás és az elbeszélés össze­visszaságában rendet kell tartanunk. A peszáchi jelképek egytől egyig nemcsak emlékeztetnek bennünket a kivonulásra, hanem segítenek is nekünk abban, hogy személyes szinten ismét átéljük a kivonu­lást. „Minden nemzedékben kötelessé­günk kivonulni" - tanítják Bölcseink. Ki kell vonulnunk a saját Egyiptomunkból, saját korlátainkból melyek a legnagyobb akadályokat görgetik elénk az életben.

A Peszáchnak tehát nagyon mély szellemi üzenete van. De ha ez igaz, akkor minek a nagy felhajtás? Minek a sok szimbolikus cselekvés? Nem lenne egyszerűbb csak elmeditálnunk az ünnep jelentésén és szellemiekben törekednünk a kivonulásra? Miért kell ehhez a torma, a macesz, a bor és a féloldalra dőlés?

Azért, mert itt a fizikai világban élve, a cselekvés emberei vagyunk. Az élet minden területén az a valódi tartalom, aminek valamilyen kézzelfogható von­zata is van. Ezért fontos minden évben nem csak szellemiekben átélni a kivonu­lást, hanem fizikailag is megtapasztalni azt. A cselekvés a lényeg.

Az oktatás, a tanítás és a közösség­építés területén sem elég csak szellemi­ekben ott lennünk, hanem a gyakorlatot is biztosítanunk kell. Ezúttal szeretnénk hálánkat kifejezni annak a sok ezer em­bernek, akik adományaikkal vesznek részt ebben a munkában, és annak anya­gi részét biztosítják. Minden adomány „szent részvény" a mennyiségtől függet­lenül, ugyanis a minőség itt is számít...

Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy név szerint is megköszönjük néhány adakozónak (a sok közül) nagylelkű ado­mányát.