37. fejezet
Az edények víz alá merítésének szabályai (13 pontban)
1. Ha az ételhez szükséges edényeket bálványimádótól veszik, tilos azokat, még ha újak is, ha fémből és üvegből valók, bármily csekélységre is, akár hidegen is használni, míg alá nem merítették egy forrásnak, vagy mikvának (rituális fürdőnek) vizében, vagyis a nő tisztulására is alkalmas helyen, hogy tisztátalanságából kiemelve vigyék a zsidóság szentségébe. A megöblítés előtt bráchát, áldást mondunk, egy edényre, ezt: „aki megszenteltél bennünket a parancsolataiddal és meghagytad nekünk az edény víz alá merítését.« Kettőre vagy többre pedig ezt: „aki . . . meghagytad nekünk az edények víz alá merítését.«
2. Mivel a szabály az, hogy az edényeket csakis olyan helyen kell e célból víz alá meríteni, mely a nők tisztulási fürdőjére is alkalmas, ezért vigyázzanak és ne merítsék őket a folyókba olyankor, mikor azok az esőktől vagy a hóolvadástól duzzadtak nagyra, különösen peszách táján szoktak a folyók földagadni, helytelen, ha az edényeket akkor mártják azokba.
3. Faedényt nem kell vízbe mártani, de ha vasabroncs van rajtuk, bráchá nélkül kell megöblíteni. Agyagedényt sem kell víz alá meríteni, de ha azok belülről ólommal, vagyis „mázzal” vannak bevonva, bráchá nélkül kell bemártani őket. Ugyanígy a porcelánedényeket.
4. A régi edényt, melyet nem zsidó használt, úgy, hogy leforrázás, vagy kiégetés által kell alkalmassá tenni, tegyék először kóserrá, azután öblítsék meg.
5. Ha nem-zsidótól kérte kölcsön, vagy csak bérbe vette az edényt, nem kell azt megöblíteni. Ha zsidó kereskedőtől kér kölcsön edényeket, azokat bráchá nélkül kell alámeríteni. Ha azután zsidó akarja ezt megvenni, a kereskedőnek tudatnia kell ezt vele, hogy azt bráchával meg ne mártsa másodszor.
6. Ha egy zsidó embernek van üvegkohója, amelyben üvegedényeket készítenek és a munkások nem zsidók, az ott készült edényeket bráchá nélkül kell megöblíteni.
7. Ha zsidó ember nem zsidó iparosnak ad ezüstöt, vagy fémet, hogy abból neki edényt készítsen, vagy, hogy megjavítson egy edényt, mely kilyukadt és az edény a támadt lyuk alatt nem foglal magában egy negyed log (3 deci) folyadéknál többet, szintén bráchá nélkül kell megmártani.
8. Megöblíteni csak olyan edényt kell, melyet rögtön, további készítés nélkül élvezhető eledelek elkészítésére használnak, de a vasat, mellyel a mácot igazítják, amellyel a tésztát vágják, a tűt, amellyel a tölteléket (a bőrbe, húsba) varrják és ehhez hasonlókat nem kell megmártani. De a metszőnek a kését, a bőrnyúzó kést, mivel ezeket kész eledelekhez is használhatják, továbbá a bádogot, melyre a készítésénél a mácá tésztáját teszik, bráchá nélkül mártják meg. A háromlábú gyorsforralót, melyre a fazekat állítják, mert magával az étellel nem érintkezik, nem kell megmártani. De a sütővasat, melyen a húst sütik, bráchával kell megmártani. Némelyek szerint a nagy üvegkorsók és üvegek, melyekben az italt tartják, de nem közvetlenül isszák belőlük, hanem azokból öntik poharakba, nem tekinthetők evőeszköznek és nem kell őket megmártani, de vannak, kik azt mondják, hogy meg kell őket mártani. Mártsák tehát meg bráchá nélkül.
9. A borsőrlőt, mert fémből van, meg kell mártani, de alsó részét, a tartály fiókját, mely rendesen fából van, nem kell vele megmártani. A kávéőrlőt bráchá nélkül kell megöblíteni.
10. Ügyelni kell arra, hogy az edény megmerítése előtt tiszta legyen, ne legyen rajta sem tisztátalanság, sem rozsdafolt (az a rozsda- vagy fekete folt, mely rendesen elő szokott új edénynél is fordulni, melyre tehát súlyt nem vetnek, nem árt). Az egész edényt egyszerre kell alámeríteni, hogy az egész víz alatt legyen. Az olyan edénynek, melynek füle, fogója van, azzal együtt kell egyszerre vízbe kerülnie. Az az ember, ki az edényt a kezében fogja és alámeríti, az mártsa előbb a kezét a vízbe, melyben az edényt alámeríti és ne fogja az edényt szorosan, hanem csak közepesen (tartsa ujját az edény fülében). Ha úgy mártják meg, hogy az edényre egy kötelet kötnek, pl. ha egy kútban mártják meg, vigyázni kell arra, hogy a kötés laza legyen, hogy a víz az edény minden helyét érje.
11. Ha olyan edényeket merítünk alá, melynek keskeny a szája, ügyelnünk kell arra, hogy addig maradjon a vízben, míg egészen megtelik vízzel, mert kell, hogy a víz az edényt belül is, kívül is mindenütt érje.
12. Kiskorú fiúra és kiskorú leányra (1. alább 67. fej. 9.) nem lehet az edények megmerítését bízni.
13. Sábát- és ünnepnapon tilos edényt alámeríteni és ha elfeledte azt előbb megmeríteni, adja ajándékba egy nem zsidónak és kérje attól mindjárt kölcsön, és ha olyan edény, mely alkalmas a vízhordásra, és olyan helyen van, hol sábát napján hordani szabad, merítsen bele vizet, és vigye haza, akkor ez nem látszik vízalámerítésnek és ne is mondjon rá bráchát.