38. fejezet
Nem zsidók kenyerének, főztjének és tejének szabályai (15 pontban)
1. A bölcsek megtiltották a bálványimádók kenyerét, de sok helyen, ma általában meg szokták engedni a nem-zsidó pékek kenyerét, ha nincs zsidó pék, sőt akkor is, ha ennek a kenyere nincs olyan szép, mint a nem zsidó pék kenyere. De a nem zsidó házi kenyerét nem engedték meg. Csak szükség esetén, vagy annak, ki úton volt, de hogy szerezzen kóser kenyeret, kell várnia egy perzsa mérföld jártáig. Házi kenyérnek csak az nevezhető, ami a háznép számára készült, de ha eladásra készítette, már péknek nevezhető, akkor is, ha nem ez a foglalkozása. Viszont, ha a pék csak háza népének süt kenyeret, azt házi kenyérnek nevezik. Van, aki azt mondja, hogy oly helyiségben, hol pék nem található, szabad nemzsidó házi kenyerét is megennie és nem kell várnia kóser kenyérre. És ez a szokás.
2. Ha egy zsidó ember dob akár egy kis darabka fát is a kályha fűtésére, már nem tekinthető nem zsidó sütésnek.
3. Nem zsidók kenyeréből csak azt tiltották meg, ami az öt gabonafajtából készült, de hüvelyes veteményekből (vagy tengeriből, burgonyából, rizsből) készült kenyér nem esik a „kenyér” fogalomkörébe, az tehát a nemzsidó sülte, főztje miatt sem tilos, mert nem kerül királyok asztalára.
4. A tojással megkent kenyér tilos a rajta levő tojás miatt, mert ez nem zsidó sültje vagy főzte. A vason sült vékony lepény, mert félő, hogy a vas valami zsírral lett megkenve, mindenképpen tilos, mert tiltott dolgot nyelt magába.
5. Zsidó kenyere, melyet nemzsidó sütött, rosszabb a nemzsidó kenyerénél, és tilos a nemzsidó sülte-főzte okából, ha a kemencét egy fa bedobásával nem tette előbb alkalmassá. Ügyelni kell arra, hogy ha a kenyeret, vagy ételt küldenek sütni a nemzsidó pékhez, egy zsidó ember dobjon fát a kemencébe, vagy hogy a zsidó ember tegye be a kenyeret vagy a tepsit a kemencébe (l. lej. 72. fej. 2. p.) A sábát nyilvánosan megszegőre vonatkozólag (l. Feldmann S. A. kiad. 64. I. 8. jegyz.).
6. Ha olyan dolgot, melyet nem esznek nyersen és a királyi asztalra is kerülhet, hogy kenyér mellé, vagy mellékételnek egyék, sütöttek akár zsidó edényében és melyet nemzsidók főztek zsidó edényében és zsidó házában, tilos enni nemzsidók sülte-főzte miatt, de olyan dolog, melyet nyersen esznek, vagy nem becsült dolog és nem is juthat királyok asztalára, nem esik a nemzsidó főztjének vagy sültének fogalomkörébe és az edényekre sem kell ügyet vetni, mert edényeik általában nem esnek az aznap használt edények fogalmába.
7. Hogy nemzsidó szolgáló főzzön a zsidó házában, zsidók részére, meg szokták engedni, mert lehetetlen föltenni, hogy a háznépe közül valamelyik legalább a tüzet meg ne igazítsa.
8. De ha magának főz külön, nem igen esik meg, hogy a zsidó menjen megigazítani a tüzet és lehet, hogy nem is használ a dologban a tűz igazítása sem, mert rosszabb az eset, mintha zsidónak főz és ezért, ha oly dolgokat főz, melyek nemzsidó főztének számítanak, nemcsak az eledele tilos, de az edényben sem szabad már főzni, ha mégis megtették, kérdést kell intézni a törvénytudóhoz.
9. Ha nem zsidó sábát napján főzött zsidó betegnek, az eledel a szombat végeztével még a betegnek is tilos, ha más ételt kaphat. Az edényeket, melyekben az az eledel főtt, szabad használni, ha legalább 24 óráig üresen, használatlan állottak.
10. A tojást, habár lehet nyersen is inni, mégis mivel ez csak rendkívüli szükség esetén történik meg, tilos megenni, ha nem zsidó főzte. Ugyanez áll minden hasonló esetben.
11. A gyümölcsöket, melyek a fán nem érettek meg teljesen és nem ehetők nyersen csak szükség esetén, de amelyeket konzervgyárakban (forró) cukorban készítenek, mint nem zsidók főztjét tilos megenni.
12. A gabonából, vagy mézből készült sör ivását meg szokták engedni, abban a házban is, melyben azt a nemzsidók árusítják. Nem számít nemzsidók főztének, mert a gabona mennyisége elenyészik a vízben, csak azt kell megtudni, hogy nem seprőből készítették-e. Olyan helyen, hol a zsidók kevésbe és könnyen veszik a nemzsidók borát, lelkiismeretes ember még a sörtől is tartózkodik. A fekete kávét, (tej nélkül, mert tejjel bizonyára tilos) csokoládét és teát nemzsidónál istenfélő ember tartózkodjék inni, mások megengedik, hogy alkalomadtán ihatják, de állandóan nem.
13. A tej, melyet nem zsidó ember fejt, mikor zsidó nem látta, tilos, túrót, sajtot sem szabad készíteni belőle. A zsidónak már a fejés elején ott kell lennie és meg kell néznie, hogy az edény tiszta-e, még azt is szigorúbban szokták venni, hogy ne fejjenek abba a fejőedénybe, melybe nemzsidó szokott fejni. Ha a cselédek a marhát a zsidó házában vagy istállójában fejik, ha a fejőhely és a zsidó háza között nem lakik nemzsidó és nem állhat fenn tisztátalan állatnak a gyanúja, akkor nyugodtan engedhetik megfejni az állatot, de ha közben nemzsidó is lakik, kell hogy a fejésnél zsidó lélek, akár kilencéves fiú vagy lány is jelen legyen.
14. A nem zsidó ember által készített túró, sajt tilos. De ha zsidó ember látta a tej fejését és abból a sajt készítését és a sajt elkészülte pillanatában már a zsidóé; akkor meg szabad enni, ha azonban elkészültekor a nemzsidó tulajdonában volt, akkor tilos megenni.
15. A vaj használatára nézve a helyi szokás a mérvadó. Vannak helyek, ahol a nemzsidó által készített vajat nem eszik és vannak más helyek, ahol megeszik. Aki olyan helyről, ahol nem eszik, olyan helyre költözködik, ahol megeszik, ha szándéka is visszatérni, eheti a többiekkel. Ha olyan helyről, ahol megeszik megy olyan helyre, ahol nem eszik meg, tilos ott ennie. Manapság azonban úgy mondják, hogy a vajat disznózsírral (vagy más tiltott állat zsírjával) hamisítják, a lelkére vigyázó ember tartózkodjék az evésétől. (A művaj és margarin vaj szintén tilos, mert más zsiradék is van benne. Növényzsír, ha vallásos ellenőrzés alatt készül, meg van engedve. (L. Feldmann K. S. A. 65. o. jegyz.)