49. Cháméc pészách után
Kérdés: Az 5703-ik év pészáchjának közeledtével a németek be-küldték a kovnói gettóba a következő két hétre szánt kenyéradagot. Ennek szétosztása az Eltestenrat, a Zsidó Közösségi Tanács (szó szerint ’öregek tanácsa’) feladata volt. Megkérdezték tőlem, hogy miképpen kell helyesen eljárni ezzel a cháméccel (kovászos étellel) a pészách idején. Mint azt már korábban említettem, komoly veszé-lyekkel járt, s ezért lehetetlen volt eladni a chámécot egy nem-zsidónak pészách előtt, mert a zsidóknak tilos volt szóba állniuk nem-zsidókkal, vagy bármiféle ügyletbe keveredniük velük, és azért is, mert a zsidók nem akarták, hogy a nem-zsidók megtudják, hogy van kenyerük.
Egy második kérdés a háláchát érintette, mely szerint zsidó nem fogyaszthat el a pészách elmúltával zsidó által a pészách idő-tartama alatt birtokolt chámécot. Miképpen vonatkozott – ha egyál-talán – ez a törvény a mi helyzetünkre?
Válasz: A mi esetünkben nem volt ok szigorú szabályok szerint eljárni ezzel a kenyérrel a pészáchot követően. A német törvények szerint minden zsidó tulajdon valójában a németeké volt; bármit és bármikor elvehettek tőlünk, amit megkívántak, és ebben senki sem akadályozhatta meg őket. Ebben a konkrét esetben a kenyér nyil-vánvalóan az övék volt, és az Eltestenrat-nak egyedül azért adták, hogy az ossza szét, és nem azért, hogy azt ettől fogva bármely zsi-dó is tulajdonának tekintse. A németek egész biztosan bárkit meg-öltek volna, akit azon kapják az illetőt, hogy lopott ebből a kenyér-ből.
A tórai törvény szerint elégséges, ha valaki semmisnek tekinti a birtokában lévő cháméc feletti birtokjogát, s attól fogva ő már többé nem is tekintendő e cháméc birtokosának. Rendes körülmé-nyek között persze nem ezt az eljárást követjük, ám én a gettóban uralkodó rendhagyó körülmények között úgy rendelkeztem, hogy ha a zsidók a pészáchot megelőzően lemondanak a chámécukról, ezzel maradéktalanul megszűnik minden személyes tulajdonjoguk a szóban forgó chámécot illetően. Mi több, még ha birtokolták is a zsidók a chámécot, mivel azt lehetetlen volt eladni nem-zsidónak, a szankció, amelyet a bölcsek írtak elő az olyan chámécra, amelyet nem adtak el pészách előtt, nem vonatkozik erre a szituációra.