Függelék
A lubavicsi rebbe levele Elie Wieselhez
5765. niszán 24. (1965. május 26.)

...És most engedjen meg nekem néhány személyes megjegyzést, melyek a szobámban folytatott beszélgetésünkhöz kapcsolódnak. Az Ön És a világ hallgatott című cikksorozata ismét eszembe jutat-ta azt a gondolatot, melyről itt most szólni kívánok.
Emlékezni és nem felejteni természetesen igen fontos: "Em-lékezzél meg arról, amit Ámálék tett veled" (5Mózes 25:17.) – mondja a Tóra, és a bölcsek szerint ez egy tevőleges micve. Külö-nösen akkor, amikor látjuk, hogy a felejtés egyre nagyobb mérete-ket ölt.
És mégis, az emlékezés a ránk eső feladatok közül csak az egyik. A másik, és talán még sokkal fontosabb feladatunk az, hogy aktívan tegyünk a hitleri és hámáni "végső megoldás" ellen.
Az ellenhatást pedig cselekedetekkel kell kifejteni, annak a szellemében, hogy "minél jobban gyötörték a népet, annál job-ban sokasodott és gyarapodott" (2Mózes 1:12.). Eme cél elérésé-ben pedig nem segít, ha szívünk állandóan bánatos az emlékezés terhe alatt, bármily fontos legyen is az. Inkább arra kell ösztönözni, hogy építsük fel a zsidó népet, mégpedig egyszerűen, "szaporodás, gyarapodás, megsokasodás és megerősödés igen nagyon" (uo. 7.) által, ellenállva a "végső megoldás" szándékának.
Mint minden más dologban, úgy ebben is szükséges, hogy a szóbeli ösztönzésen túl élő példát is mutassunk. És különösen an-nak, aki maga is átélte a szörnyűségeket, különösen neki kell meg-mutatnia, hogy Hitler – töröltessék ki a neve – nem érte el a célját. Csakazértis nagy családot kell alapítania, sok fiút, leányt és unokát nevelnie.
Függetlenül attól, hogy milyen fontos elmesélni a mai gene-rációnak, hogy mi történt velünk, és akármilyen nehéz is megsza-badítani magunkat a borzalmas élmények emlékétől, szerintem a legfontosabb feladat azonban mégiscsak az, hogy "akaratod ellené-re élj" (Atyák 4:22.). A hangsúly pedig az életen van, az életvi-dámságon, életkedven. Másszóval: minden erőnkkel azon kell len-nünk, hogy ki tudjuk szakítani magunkat azoknak a borzalmas él-ményeknek a karmai közül és rendezett életet tudjunk teremteni a magunk számára: házas életet, zsidó otthont, zsidó családot. Ha Hitler csak egyetlen vizsnici chásziddal kevesebbet tudott kiirtani, már az is biztosan hozzájárul bukásához. Legyen hát! Neveljen gyerekeket és unokákat, vizsnici chászidok generációit az idők vé-gezetéig! És ez nem csak afféle szólás, bár nem szó szerint kell ér-teni: neveljen bár vizsnici vagy lubavicsi chászid gyereket, vagy csak egy egyszerű zsidót, aki a Tóra törvényei szerint él – ha ez így sike-rül, az már biztosan jó. És mivel Ön nehéz dolgokon ment keresz-tül, most pedig itt van Amerikában – ha igazán akarja, akkor ezt el is fogja érni. Az Örökkévaló segítse magát.
Levelem talán kicsit hosszúra sikeredett. Ha azonban mégis megházasodik Sávuot után, akkor már nem volt hiábavaló, hogy megírtam, és az sem, hogy Ön átrágta magát hosszú soraimon.

(Igrot Kodes, a rebbe levelezési gyűjteménye, XXIII. 373-375. old.)