És mondta Fáraó Józsefnek: Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse…És felelt József Fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét… Most tehát szemeljen ki Fáraó értelmes és bölcs férfit és tegye őt Egyiptom országa fölé… És jónak tetszett a dolog Fáraó szemeiben és összes szolgái szemeiben… És mondta Fáraó Józsefnek: Miután Isten tudatta veled mindezt, nincs olyan értelmes és bölcs, mint te...
(1Mózes 41.)

Eljött a várva várt pillanat. Józsefet a börtönből egyenesen Fáraóhoz vezetik, akit megfejthetetlen álom gyötör. József, a hírhedt álomfejtő, végig hallgatja a sovány-kövér búzakalászokról és tehenekről szóló álmokat, de még mielőtt rájönne a nyitjára, előre bocsátja, hogy „nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét”.
Miért annyira lényeges ez? Miért szerénykedik tovább József a páratlan megfejtés után, mondván „szemeljen ki Fáraó értelmes és bölcs férfit”? Hát nem kézenfekvő a számára is, hogy ő lenne erre a posztra a legalkalmasabb? Csupán ügyes taktikázásról van itt szó, vagy több rejlik a Fáraó és József közötti párbeszéd mögött?
Áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó, sarkadi rabbi a következőképp magyarázza (Ohel Slomó, Vájésév) ezt az epizódot.
Maimonidesz híres filozófiai művében a Tévelygők útmutatójában kifejti (2:37.), hogy mivel az egész teremtés, minden pillanat az Isteni léteztetőerő által létezik, így aztán a prófécia szelleme is kizárólag a Teremtő akaratának megfelelően száll rá a földi halandóra. Más szóval a próféciának nem kizárólagos előfeltétele (habár általában velejárója) a szellemi rákészültség, hiszen ha Isten úgy kívánja akkor a teljesen rátermettlenekre is ráirányíthatja a próféciát. [Jó példája lehet ennek a típusú prófétának a bibliai Bilám, aki próféta létére, az isteni akarattal szemben megakarta átkozni a zsidó népet.] Ezért is mondja a Talmud (Bává bátrá 12a), hogy a „bölcs” többet ér a „prófétánál”.
József – aki habár bízott az isteni segítségben mégis – tudatni akarta Fáraóval, hogy az álom próféciai megfejtése nem feltétlenül az ő bölcsességének a jele, hiszen ezzel a képességgel Isten akkor is megáldhatja, ha ő erre semmilyen módon nem érdemes. Bölcsen taktikázott is József ezzel a kijelentésével, hiszen tisztában volt azzal, hogy ha Fáraó „összes írástudói” között „nem volt, aki megfejtse” az álmot, akkor a helyes megfejtést szolgáltató héber börtöntöltelék nyilván nagyfokú irigységet fog kiváltani Egyiptom bölcsei és írástudói között. Ezt a féltékenységet előzte meg József, szerény kijelentésével: „nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét”. Ez megtette a hatását, hiszen József bevezetőjét hallva, fel sem merült a szolgákban, hogy Fáraó őt választja majd „bölcs emberként”. Így aztán „összes szolgái szemeiben” féltékenység nélkül tetszett József megfejtése.
Fáraó azonban másképp vélekedett a világról, Istenről és a próféciáról. A zsidó filozófusok szerint Fáraó az „eredendő világ”, az „örökké létező anyag” híve volt. Így aztán habár hitt Istenben, nem hitte, hogy a világ minden történése felett kizárólagos hatalma van. Ez vezette arra a következtetésre is, hogy a prófécia megnyerése sem csupán Isten kiválasztásának jogán történik. Hanem kizárólag az értelem fejlődésének, a szellemi emelkedettségnek okán jut el az ember arra a fokra, hogy halandó szemekkel láthatatlan dolgokat is felfogjon. Ezért válaszolta, hogy „miután Isten tudatta veled mindezt, nincs olyan értelmes és bölcs, mint te...”. Vagyis a bölcsességet és a prófécia képességét nem lehet külön választani. Tehát ha te vagy az egyedüli megfejtő, akkor te vagy a legbölcsebb is. József mentegetőzését csupán jó taktikai lépésnek fogta fel Fáraó, és ezzel még inkább meggyőződött embere bölcsességéről.